A TITKOS KÜLDETÉS
BY: Kowi 121
10. fejezet: Boldog Vég?

-Na végre, hogy vissza értetek.-köszöntötte őket Shippou
mivel ő, ott marat Kaede anyónál.
-Szia Shippou.
-Kagome!- és a nyakába ugrott. - De örülök, hogy újra látlak.
-Én is.
-Sessy. Mi történt?- Sessy elájult a vérveszteségtől.
-Hagy, nézzem!- és elkezdte vizsgálni és megtapintott egy
pontatt.- Jézus mária!
-Mi van?- kérdezte Inú.
-Sesshomarunak egy nagy seb húzódik a hátán. És nagyon sok
vért vesztet. Nagyon gyorsa el kell látnom.
-Vigyük be az egyik kunyhóba.
-Mirokunak igaza van. Inuyasha segíts!
-Rendben van Kagome.- így bevitték az egyik kunyhóba és
ellátták a sebét és a többiekéi is. -Kész mindenki sebét
ellátam.- Sessyt egy külön szobába rakták, hogy nyudodtan
pihenjen a többiek meg egy másik szobába ültek.
-Kagome.
-Igen Yuku.
-Ti, van az ékkő többi része.- és ezzel átnyújtotta.
-Hogy kerülnek hozzád?
-Amint mondta Inuyasha, akaratlanul. Vonzom magamhoz az ékkő
szilánkokat, mert...
-Te vagy a főpapnő, mind a papnők és a Mikik köszt.- monta
egy idegen hang
-Te meg mit keresel itt?
-Nyugalom pincsi. Nem hozzád jöttem.
-Akkor meg kihez?- kérdezte Sango.
-Tessék. Nekem nem kell, ha te kéred.- és Yuku kezébe adta.
-Mi neki csak úgy oda adod?- háborodott föl Inú.
-Köszönöm Sek .
-Mi... minek nevezted?- kérdeszte a szerzetes. -Seknek?
-Igen. Annak nevezet. Már rég óta így hív Hingá.
-Miért mit jelent?- kérdezte Kagome.
-A Sek az egy ősrégi szó és azt jelenti...
-Hogy örök barát.
-Myouga? Mi keresek itt te bolha?
-Kérem, ne bántson Inuyasha úrfi.
-Agy egy jó okot.
-Én tudok: Fekszi! -Puff!
-Ezt meg miért kaptam?- pár-perc múlva ismét talpon volt.
-Mert érzéketlen vagy.
-Viszlát. Sok sikert az uralkodásra.
-Mi te ezt honnan tudod?
-Emlékez csak vissza! Még találkozunk.
-Viszlát Sek .-kiáltotta utána.- Ezek is a tieid.- és átadta
a szilánkokat Kagonak.
-Jaj!
-Mi a baj Kagome?
-Egyetlen szilánk se hiányzik.
-Micsoda?- szörnyedt el Sango.
-Az valószinüleg egy szellem bábu volt, ami Naraku halálával
elporlat.- ölelte át a szezetes a szellemírót.
,,-Miroku beteg. Már másodora ölel meg tappi nélkül. Nem baj
én ennek örökük.
-Hadjuk magukra.- szólalt meg Yuku.-Kagome?
-Igen?
-Bem...
-Igen.
-Köszi.- és Yuku oda ment, ahol Sessy feküdt.
-Hova megy?
-Nem mindegy?
-Végülis igen.
-Gyere velem.- ragadta meg a fiú kezét. Kaede anyónál közben
Rin, Shippou, Yaken és Kirara békésen aludtak. Az anyó látta
hogy Kagome húzza maga után Inut.
,,-Remélem, elmondják  az egymás iránit, érzéseiket.’’
-Hova viszel Kagome?
-Majd megtudod.
Eközben Sessy felébredt és az első, akit meglátott az Yuku volt.
-Yuku.
-Jól vagy Szerelmem?
-Igen. De mi történt? Arra emlékszem, hogy elájultam.
-A hátadon van egy nagy sebed és a vérveszteség miatt,
ájultál el.
-Aha, akkor ezért fáj ennyire a fejem.
-Sesshomaru.
-Igen Yuku, mit szeretnél?
-El kell mondanom valamit.
-Mi lenne az?- közelebb hajolt és belesúgta a
fülébe.-Komolyan?- Yuku csak bólintott.- Ez hihetetlen.
Sosem hitem volna, hogy egyszer apa leszek egy olyan
személytől, akit igazán szeretek.
-Én se.- mondta majd megcsókolta Szerelmét.
Kagome Inut a szent fához vonszolta.
-Kagome. Miért jöttünk ide?
-Inuyasha. Őszintén válaszolnál egy kérdésemre?
-Igen. Mi lenne az?
-Tényleg szellemé akarsz változni, mert ha igen, akkor itt
az ékkő ted meg ha ez a szived vágya. De tud én, úgy
szeretlek, ahogy vagy, egy félszellemként.- s ezzel
átnyújtotta az ékkövet.
,,-Jaj most mit tegyek? Szeretem Kagomét és minden vágyam,
hogy mellette élessek. Igen tudom, mit teszek .-Inu
kinyújtotta a kezét. Kagome már azt hitte el, akarja venni
és elkezdet remegni a keze.- Nem, nem akarok szellem leni.-
és a lány kezét becsukta.- Miatad.
-Miattam?
-Nem akarlak elveszíteni.- és ezzel megölelte.
-Inuyasha...-Kagome belenézett a szemébe, de többen nem
tudott mondani, mintha varázs alatt lenne. Fejük egyre
közeledett a másikéhoz végül forró csókban értek össze az
ajkuk .
-Na végre összejöttek.
-Igen.- Sango és Miroku egy fa mögül nézték végig a kis
jelenetett.- Miroku! Hogy merészeled?- mondta halkan Sango,
hogy Inuék meg ne halják. De ütés helyet, csókot kapott.
Miroku döbbenten ált, de pillanatok múlva ő is élvezte.
-Inu. Nézd!- mutatott valamerre Kagome.
-Hisz az Sango és Miroku. Ők is összejöttek.
-Ti volt az ideje.- kéz a kézben elsétáltak be az erőbe.
*
-Ahogy a szóbeszéd mondja: MINDE JÓ HA JÓ A VÉGE. Nem Barátom?
-Igazad van.
-Mi lesz most vele, hogy te meghaltál?
-Valószínűleg a Jégcsaphoz hozzá megy és majd ő fog rájuk
vigyázni.
-Hogy érted hogy rájuk? Jon, te titkolsz valamit.
-Terhes a kedves húgunk. De mit érdekel az téged. Nem te
akartad megölni Neku?
-De. Úgyse tudnám felhasználni azt az erőt itt a halott
szellemek világában. Egyébként azért kérdeztem, mivel egy jó
ideig együtt kell dolgoznunk.
-Igaz. Na akkor induljunk nem vár meg minket a munka.
-Hé, kimondta hogy te vagy a főnök?
-A bátyág vagyok, szóval, kuss!!!!
-Nem igaz.
-Mit mondtam!
-Befogtam. Hik ?
-Tessék?
-Hova megyünk?
-Oda, ahova hívnak. Én se tudok többet, mint te.
De egyet tudok: HOGY A TÖRTÉNET, AZ ITT KEZDŐDIK.
*
VÉGE!

(UI.- Remélem, tetszet. Köszönöm, hogy szántál rá időt és
elolvastad. Üdv.: Kowi 121. Csáó!!!!!!!!!!)

(+ui.:- Valószinűleg lesz 2 is. De most már télég, csövi!
-Kowi, húz el a géptől!!!! Azonnal!!
-Francba, lebuktam. A hülye bátyám az. Leütöm és folytatom a
2-vel. Viszlát!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!)

A TITKOS KÜLDETÉS 2
By: Kowi 121
1. fejezet: Rokonok

-Nigah! Gyere már! Elkésünk!
-Egy pillanat Ashi!
-Egy pillanat? Fél órával ezelőtt is ezt mondtad!
-Oké! Kész vagyok.
,,-Üdvözlök mindenkit. A nevem Nigah Sarashina. Nigah
jelentése jótevő az anyám adta a nevemet. Van egy bátyám,
Ashi az ő neve jelentése, hogy harcos, ő az apánktól kapta a
nevét. És a Sarashina jelentése, furcsán hangzik: örök és
ezt büszkén viseljük. Ma pontosan 2115 jan. 30.-át írunk, 10
nap múlva leszek 118 éves. A bátyám tegnap töltötte be a 119
évét. Hogy ez, hogy lehetséges? Azt majd megtudod! Nem
átlagos gyerekként születtünk. Nekem tűzvörös hajam és
smaragdzöld szemeim vannak, a bátyámnak ezüstős haja és
aranysárga szemei vannak. Külsőre nem látszik de, belsőre
mások vagyunk, mint a többi gyerek.’’
-Szia Nigah!
-Szia Ryouko!
-Ma hogy hogy nem késtél el?
-Sota nagybátyám utazik, így kikísértem.
-Ja, vagy úgy.
-Szia Kri!
-Sziasztok csajok!
-Nigah, mikor végzel?-kérdezte Ashi.
-2-kor.
-Rendben. Akkor, 2-kor itt. Ne kés!
-Rendben, szia!
-Annyira helyes a bátyád.
-Mi?!-akadt ki Ryouko és Nigah.
-Neked tetszik az unokatesom?
-Mióta az unokatesod?-kérdezte Kri.
-Amióta meg születtünk.
-Ezt eddig miért nem mondtad?
-Ez titok, azért.-adott kitérő választ Nigah.
,,-Szóval én egy átlagos gimnazista lányként szeretném élni
minden napjaimat, de ez nem lehetséges. 103 évet arra
használtam, hogy apámhoz méltó kardforgató legyek. Sajnos a
szüleim hamar meghaltak, ugyanúgy ahogy Ryouko szülei is.
Alisa azt mondta, hogy én aznap voltam 1 hetes, a bátyám meg
1 éves. Mi nem itt születünk, hanem az ősi Japánban és az
unokatesonk is. Mi most Alisánál lakunk. Ryouko meg a
nagybátyánál, de mind a hármunknak ugyanaz a vágya.’’
-Jaj, ne az a hülye csengő!-mondta egy lány.
-Üdvözlet mindenkinek! Á, Higurashi ma nem késett el? Ez
meglepő! Mi történt?
-Csak a nagybátyám elutazott.
-Ó, valóban. És menyi időre?
-2 hónapra.
-Rendben. Akkor kezdjük az órát!-mondta a tanár.
*
-De uncsi volt a mai nap.
-Igen.
-Hol van Kri?
-A tanár akart vele beszélni.
-Szerinted miről?
-Nem tudom. Nézd, ott jön a bátyád.
-Szia Ryouko!
-Szia!-köszönt Ryouko.
-Indulhatunk?
-Még nem!-mondta Ryouko.
-Miért nem?
-Az ékkő. Az otthon van a szentélyben.
-Téllég. Siessünk. Hosszú az út odáig.
-Szia Ashi!
-Szia Kriszta!
-Hívjál csak Kri-nek.
-Nigah induljunk. Sok dolgunk van!
-HÉ, várjatok meg! Nem tudjátok kivenni a
szentélyből!-szaladt utánuk Ryouko.
*
-Tessék. Itt van! De vigyázatok rá kérlek!
-Rendben.
-Várjatok! Kaptok illő ruhákat, ilyenekben feltűnőek vagytok.
-Közi.
-Mind azt akarjuk, hogy ne történjen, meg ami történt.
-DE hiszen ezek a szüleink ruhái.
-Tévedsz annyi időm volt, hogy varrtam nektek hasonlót.
Anyád ruhája vörös a tiedé meg zöld. Apád ruhája fehér a
tied világos kék csak hiányi róla a prém és a páncél. Tessék
ezt jobb, ha magatokkal viszitek.-és oda adott két kardot, a
vöröset Nigahnak a fekete markolatut meg Ashinak.
-De hiszen ez apám kardja.
-És anyámé.
-Igen. A Tessaiga és a Tensaiga is itt van. Mindent, amit
örököltünk az anyám szobájában van.
-Azt csináltátok meg szentélynek?
-Igen. De most már téllég ideje menetek.
-Falazol?
-Igen.
-Köszi.
-Sok szerencsét és változtassátok meg.
-Megtesszük!
,,-A kalandjaink itt kezdődtek. Visszamegyünk az időnkbe,
hogy megváltozassuk azt. Hogy mégis mit szeretnénk
megváloztattni? Azt majd megtudjátok. Életben kell
maradniuk, Sesshomarunak és Yukunak! Muszáj! Ugyanúgy
ahogyan Inuyashának és Kagoménak!’’
*
Folytatjuk!