A TITKOS KÜLDETÉS
BY: Kowi 121
3.fejezet : Az ajándék

,,-Mindjárt ott vagyunk. Yuku, szerelmem.’’ -ezeket gondolta
mikor meglátta a Csúcs szirtet. Elérték az alját, de
besötétedett ezért tábort vertek. Sessy egész éjjel fent
volt nem tudott aludni. Akárhányszor lehunyta a szemét, Yuku
képe villant fel előtte és egyszerűen képtelen volt elaludni.
*
Már mindenki fent volt. Egy barlangban voltak , az eső
miatt. Rin úgy érezte, hogy a természet direkt csinálná ezt
velük , mintha nem akarta, hogy elérjék a célúkat, amit
persze csak Sesshomaru ismert.
-Nagyuram hova megy ilyen felhő szakadásban?
-kérdezte Yaken.
-Nem fog visszatartani néhány csepp eső. -mondta
-Sesshomaru, miért akarsz annyira feljutni a csúcsra?
-Az már csak rám tartozik. -mondta, úgy, hogy hangja közben
elhalkult, Yaken nagy döbbenetére. Rin észrevette, hogy két
könnycsepp csordult le az arcáról a ruhájára és megértette,
hogy fontos neki az a dolog amiért fel kell neki mennie oda.
Sessy nem szólt többet kiment a viharba fel egyenesen a
csúcsára. Megállt a fa előtt ahol néhány órával ezelőtt Yuku
ált.
-Még érzem az illatát. –szippant -Milyen kellemes olyan mint
hajdan. -és elmosolyodott, mert eszébe jutott az est, amit
itt töltöttek . Oda ment a fához és meglátott ott egy
nyakláncot, felemelte és látta, hogy agy gyűrű van ráfűzve.
-Hát ez lenne azaz ajándék? –elgondolkodott -Már tudom hol
láttam ezt, ez a gyűrűje amit a szertartáson kapott, mikor
papnő lett. De miért pont ezt adta? Azt hiszem sosem fogom
kideríteni. -felrakta a nyakába és végig simította a fát
ahol annak idején belevéste Yuku, a sorokat. Még mindig
érezte a betűket, bár csak érezte látni nem látta.
-Tudod, miért adta neked? -hallatszott egy idegen hang.
-Miért?
-Azért, mert szeretett és a színe aranysárga, olyan színű
mint a szemed színe. Te meg neki egy smaragdzöld nyakéket
adtál neki mely ugyanolyan színű mint a szeme színe.
-Honnan tudod, hogy azt a nyakláncot tőlem kapta?
-Ugyan már. Yuku a húgom és amikor a nyakláncot fogja mindig
elkezdet könnyezni, mert rád gondolt.
-Hol van most? Mond meg Jon! Hol van? -kezdte felemelni a
hangját.
-Jégcsap, nyugi nem tudom. Mindig teliholdkor szoktunk
találkozni és az már elmúlt. Viszlát. -és azzal eltűnt.
-Hogy minek neveztél, Jégcsapnak? Ezt még visszakapod Jon,
azt megígérhetem. -s visszaindult a társihoz.
,,-Szegény Sessy. Többet tudok a jövőről mint hinnéd.’’
-jelent meg ismét Jon és nézte ahogy eltűnik .
-Útálom ha esik .-és csettintett egyet és az eső a feje
fölött elállt -Néha jól jön, hogy mágusi erőm is van.
-füttyentett egyet és egy óriási griff madár jelent meg az
égen. -Vigyél haza kérlek. -a griff csak bólintott, ő meg a
hátára ült és elrepültek .
*
Miután Sessy kiment a barlangból :
-Yaken emlékszel még Yukura? -kérdezte
-Ö, ö, ö, igen. Ő az a vörös hajú démonnő aki régen velünk
utazott.
-Igen ő rá gondoltam.
-Menyi idő is telt el azóta? De miért?
-Félév telt el és azért, mert Sesshomaru arcáról két könny
cseppet láttam legurulni.
-Micsodát? Két könnycseppet?
-Igen és azért hoztam fel ezt, mert mikor elment és
Sesshomaru vissza jött, nézte a napfelkeltét akkor is láttam
két könnycseppet végig gurulni az arcán és tudod jól mióta
itt hagyott minket azóta ilyen az urunk.
-Szóval úgy érted Sesshomarunak szerelmi bánata van?
-Igen. És csak Yuku segíthet. –sóhajtott -Bárcsak itt lenne.
Egy fél óra múlva Sessy vissza jött. Rin aludt, Yaken
úgyszintén. Sessy nem tudta lehunyni a szemét pedig igazán
kellet volna aludnia néhány órát, már lassan fél éve nem
aludt rendesen. És amióta a Csúcs szirten vannak rossz
érzése van.
*
Reggel mikor felébredtek már elállt az eső.
-Nagyuram merre megyünk tovább?
-Sesshomaru, meg van amiért jöttünk? -kérdezte Rin
-Igen. -és indult kifelé -,, -Muszáj beszélnem valakivel,
ezt nem bírom tovább. De kivel? Az a lány, aki az öcsémmel
van mindig? Nem az nem lesz jó. Talán? Meg van, Kaede anyó,
igen ő lesz az.’’ -Indulunk .-és elindult lefelé a szirtről.
*
-Kaede, Kaede! Egy démon közeledik .-szaladt felé egy falusi.
-Micsoda! Egy démon?! -és felkapta az íját és a tegezét.
Mikor meglátta, hogy ki az elkerekedett a szeme.
,,-Még jó, hogy Inuyasháék tegnap elindultak. Mi lett volna
itt, ha ők össze találkoznak?’’ -Miért jöttél Sesshomaru?
Nem szoktál idejönni csak úgy. Szeretnél valamit igaz?
-Igen. De lehetne valahol máshol? -kérte meg az anyót.
-Rendben. Gyere utánam, kérlek. -azzal elindult a kunyhója felé.
,,-Nagyuram miért kérne segítséget egy halandótól? Nem értem
néha az uramat.’’ -gondolta Yaken. Bementek a kunyhóba.
Yakent és Rint egy külön szobába rakták , Sessy és Kaede meg
egy másikba voltak.
-Mit szeretnél?
-Beszélnem kell valakivel, már nem bírom magamban
hordozni...-hirtelen elhallgatott.
-Kitalálom. Te szerelmes vagy és senki sem tudja, így ki
kell öntened a szívedet, hogy jobban érezd magad?
-Igen, vagyis nem, nem.
-Szóval igen.
-Hát .....-Sessy mindent elmesélt amit elmert neki mondani.
Mikor befejezte ezt kérdezte:
-Az öcsém, hol van?
-Tegnap mentek el és egy hétig nem jönnek vissza. Miért?
-Mert itt hagynám Rint és Yakent egy időre. Dolgom van.
-Rendben. Bármenyi időre itt maradhatnak. És bízhatsz
bennem, senkinek nem fogom elmondani!
-Köszönöm. -és elindult Rinékhez.
-Rin, Yaken itt maradtok egy ideig.
-Miért nagyuram?
-Dolgom van és oda nem jöhettek velem. -mondta és közben
megsimogatta Rin fejét.
-Addig én fogok rátok vigyázni. -szólalt meg Kaede
-Mii!! Hogy egy halandó vigyázzon rám! -kiáltott föl Yaken.
-Nyugodj le Yaken.- mondta Rin
-Így döntöttem és kész. Ti itt maradtok-mordult rá Sessy.
-De nagyuram, Inuyashaékkal is találkozhatunk és....-Yaken
nem tudta befejezni a mondatát.
-Fogd be Yaken! Tudom jól. -és elment.
-Sok szerencsét Sesshomaru. -kiáltott utána Rin, és csak
nézte ahogy távolodik míg el nem tűnt. Ezzel egy időben a
nap is lenyugodott.
*
Folytatjuk!
VÉGE A 3.FEJEZETNEK.
A 4. FEJEZET CÍME : TESTVÉREK TALÁLKOZÁSA

A TITKOS KÜLDETÉS
BY: Kowi 121
4.fejezet : Testvérek találkozása

Teltek a napok , végül eltelt egy hét.
-Kaede anyó! -futott felé Kagome.
-Szervusz Kagome. Jó újra látni. Hogy vagy?
-kérdezte
-Köszönöm, jól. És ön?
-Jól. Á, Inuyasha, Sango, Miroku, Shippou, Kirara
köszöntelek titeket.
-Köszönjük Kaede anyó. -fogadta Miroku az üdvözlést.
-Várjunk csak! -szólalt meg Inu és beleszimatolt a levegőbe.
-Hogy lehet az, hogy Sesshomaru szagát érzem itt.
-Micsoda?! -kiáltottak föl a többiek.
-Igen. Tényleg itt járt a bátyád.
-Mi?! -mindenki teljesen ledöbbent.
-Mondott nekem valamit amit el nem mondok senkinek, meg
nálam van Rin és Yaken.
-Miért vannak itt? -kérdezte Inuyasha kicsit ingerülten.
-Megkért rá és én elvállaltam, hogy vigyázok rájuk.
-Minek, a bátyám meg fog ölni! Veszélyben vagy!
-Inuyasha nem reagálod túl a dolgod?
-Fogd be Miroku!! -mutogatta neki az öklét.
-Jól van megértettem.
-Nem vagyok veszélyben. Csak akkor ha kiadom valakinek azt
az információt amit rám bízott.
-Milyen információ? -kérdezte Sango.
-Nem szeditek ki belőlem sosem. -mondta az anyó és besétált
a kunyhóba, ahol Rin és Yaken aludtak. Kagome, Shippou és
Sango hamar elaludtak. Miroku és Inuyasha maradtak fent őrködni.
-Szerinted, milyen titkot bízott Kaedére a bátyád?
-Nem tudom. Már jó ideje nem találkoztunk. Ez nekem furcsa,
minden alkalmat megragadott, hogy korcsnak nevezzen és
megszerezze a Tessaigát. Mostanában egyiket se csinálta.
-Az is furcsa, hogy egy halandóval utazik együtt. -mondta
Miroku.
-Igaz. Megyek elteszem magam holnapra.
-Én is. -és mind a ketten elaludtak pár-perc után.
*
Másnap reggel minden nyugis volt. Kagome és Sango elmentek
fürödni. (Miután jól elverték a szerzetest. J) Inuyasha a
szent fa alatt szunyókált. Miroku a kunyhó előtt üldögélt.
(És a sebeit fájlalta. J) Shippou, Kirara és Rin együtt
játszottak . Yaken már megint mérgelődött valamin.
-Sesshomaru. -és elkezdett a szag irányába futni. Közben a
lányok befejezték a fürdést és a folyópartján beszélgettek.
Mikor zajt hallottak a bokorból, oda mentek megnézni és
kijött a bokorból:
-Sesshomaru!! -kiáltottak föl.
-Sesshomaru mi történt veled? -kérdezte Sango.
-Hagy békén halandó... -Sessy nem tudta befejezni a mondatát
mert össze esett.
-Kagome. Szerinted mi történt vele? -kérdezte Sango.
-Sango! Menj el Kaede anyóért és Kiraraért.
-Rendben. -és már elindult. Kagome jól látta, hogy a
felsőtestén sok vágás található és egy némelyikből ömlik a
vér. Néhány perc múlva vissza érkezett Sango, Kirara hátán,
Keede anyóval.
-Mi a baj Kagome?
-Ez. -és Sessyre mutatott. -Nem tudjuk mi a baja. Ezért
szeretnék ha megvizsgálnád.
-Rendben. -odament és elkezdte vizsgálni, néhány perc múlva.
-Súlyos sérülései vannak. Napok múlva fog csak felépülni.
-Nem kellene a faluba vinnünk? -kérdezte Kagome.
-Igen. Inuyasha és Rin miatt. Tudjátok, hogy Inuyasha nem
kedveli a bátyját. -mondta Sango.
-Igen. -helyeselte Kaede.
-De akkor hova vigyük? -tette fel a kérdést Sango.
-Van egy vízesés mögött egy barlang, oda.
-emlékezett Kagome.
-Oké. -mondta Kaede. Kirara segítségével bevitték a
barlangba és ott ellátták a sebeit. Inuyasha elvesztette a
szagot a víz miatt így haza indult. Akkor már a lányok ott
voltak.
-Hé, miért érzem rajtatok Sesshomaru szagát?
-Talán azért, mert találkoztunk vele. Legyen egy kis
logikád. -mondta Kagome gúnyosan
-Hol van? Mondjátok meg! Azonnal különben.
-kezdett el fenyegetőzni.
-Különben? -kérdezte Sango.
-Nincs olyan állapotban, hogy harcoljatok.
-Micsoda? Kagome, hogy érteted ezt? -kérdezte Miroku.
-Bocsássatok meg de el kell mennem gyógyfüvekért. Shippou
elkísérsz?
-Igen. -és a nyakába ugrott.
-Én is veletek megyek!
-Azt már nem Inuyasha. Te itt maradsz szépen a fenekeden.
-Nem!
-De!
-Nem!
-FEKSZIK!!!! -kiáltotta el magát Kagome és befutott az erdőbe.
-Ezt jól megkaptad.
-Fogd be Miroku, inkább segíts felállni.
-Oké. -és segített neki felállni
*
Így teltek a napok . Egyik nap Kagome ment megnézni, hogy
van Sessy. Szokás szerint egy ,,kis’’ veszekedéssel Inuyasha
miatt. Sikeresen elérte a vízesést.
-Sesshomaru, hát felébredtél?
-Halandó mit keresel itt?
-Látom visszanyerted az erődet és a modorodat is.
-Halandó menj innen! Különben...
-Hát már ez is kezdi. -sóhajtott.
-Ezt meg, hogy érted? -kérdezte meglepődve Sessy.
-Úgy, hogy az öcséd is ezzel a különbennel jött mikor ide
hoztunk a sebeid miatt.
-Micsoda!! Ti elláttátok a sebeimet? -lepődött meg, de igaz
volt már alig érzet fájdalmat.
-Igen. Ja, Rin már nagyon vár, szóval..
-Szóval? Mit akartál mondani?
-Csak azt, hogy maradj nyugton, hogy elássam a sebeidet, még
nem mindegyik gyógyult be rendesen.
-Köszönöm.
-Szívesem. -nem tette szóvá de nagyon meglepődött, hogy
Sesshomaru megköszönt valamit. -Kész is, holnap már el is
mehetsz.
-Köszönöm, még egyszer.
-Szívesen. -mondta és rá mosolygott, felállt és kiment a
barlangból vissza a faluba.
*
Másnap sikoltozásra ébredtek fel. Mindannyian ki rohantak.
-Üdvözlet öcsém. -hallatszott egy gúnyos hang.
-Sesshomaru. Minek köszönhetem a látogatást?
-Csak Rin és Yakenért jöttem. De majd máskor.
-Mit máskor?
-Harcolunk.
-Sesshomaru, Sesshomaru! -Szaladt feléje Rin és Yaken.
-Rin. -és megsimogatta a fejét. Megfordult azzal elindult,
de még egyszer hátrafordult:
-Kagome. Még egyszer...-nem tudta befejezni a mondatát mert
a szavába vágott:
-Sesshomaru. Szívesen. -tudta, hogy az öccse előtt nem igen
szerette kimondani ezt a szót.
-Kaede.
-Tudom. Egy szót sem mondok . Sessy bólintott egyet, s azzal
elindult az erdő felé.
-Kagome. Mit akart mondani neked a bátyám?
-kérdezte Inu.
-Inuyasha, szerintem elég ha Kagome tudja, rá tartozik.
-kezdett el okoskodni Miroku.
-Igen, Inuyasha. Különben is nem rád tartozik.
-szólalt meg Shippou Miroku válláról. -BUMM!!
-Á, Á, Á!! Kagome ! Inuyasha bánt.
-Fogd be róka.
-Inuyasha!!! Hagyd békén Shippout!
-Mit akart mondani neked Sesshomaru?
-kérdezősködött tovább Inu.
-Inuyasha! Hagyj békén! Nem rád tartozik!
-DE IGEN!
-DE NEM!
-DE!
-Ebből baj lesz. -suttogta oda Sangonak Miroku.
-Igazad van. -helyeselte Sango.
-FEKSSZZIIKK!!!! -kiáltotta el magát Kagome és a kút felé
ment. Inu meg jobban megismerte az anyaföldet.
,,-Szerelmesek egymásba és mégsem mondják el egymásnak
.’’-sóhajtott Kaede a látottakon.
-MIROKU!!! -kiáltott föl Sango mert a szerzetes szokásához
híven tapizott. Szóval: Iunyasha barátkozik a gilisztákkal,
Kagome haza ment, Sango pedig Mirokut üldözi, Shippou és
Kirara együtt játszottak zavartalanul. És Kaede csak nézte
őket. Hol inuyashát, hol a kutat, hol Shippouékat, hol
Sangoékat.
,,-Ezek is !’’-mondta magában a Sango-Miroku párosra.
-Ez buli! -nevetett föl Sessy az erdő szélén.
-Az öcsém barátai ilyenek? Ez muris, hogy bírja ki ezt? Az
rejtély. -ugyanis az egész jelenetet végignézte. Miután jól
kinevette magát az öccsén és a társain, fogta magát és
elindult a társai felé.
*
Folytatjuk!
VÉGE A 4.FEJEZETNEK.
AZ 5. FEJEZET CÍME : TITKOS KÖTELESSÉG

A TITKOS KÜLDETÉS
BY: Kowi 121
5.fejezet : Titkos kötelesség

-Jon! -hallatszott Yuku hangja amint berontott a csarnokba.
-Jon! Gyere elő!
-Mi a baj kedves húgom? -kérdezte nyájasan
-Miért nem mondtad meg?
-Mit?
-6 éves koromban elvállaltam azt, hogy főpapnő leszek. 18
éves koromig tanítottatok a mágusi varázslásra és a papnői
erők használatára. Most meg a tudtom nélkül kikiáltasz annak!
-Mi a bajod ezzel, én 6 éves koromban a természeti erők Tűz
őrének szerepét vállaltam el, és azóta se vagyok az, miattad.
-Miattam?
-Én vigyáztam rád. Meg azért, mert neked előbb kellet
papnőnek lenned mit, hogy én őrnek.
-De ezt nekem miért nem mondtad el?
-Azért mert nem szabadott. -hallatszott a kapuk felül egy
idegen hang.
-Alisa Úrnő. -és meghajolt.
-Ne! Yuku mától te vagy itt az úrnő. Én csak helyettesíteni
tudlak. -mondta Alisa
-Nekem mennem kell. Sok sikert Yuku.
-Hova mész Jon? -kérdezte aggodalmasan.
-Mivel te mától főpapnő vagy én nekem is el kell foglalnom a
helyemet az őrségben.
-Nem mehetsz el most!
-De. Yuku, ha az úrnő megengedi akkor menj és látogasd meg a
Jégcsapott. Ő nem felejtett el téged és a gyűrűd is nála van.
-Mi? -kérdezte Yuku értetetlenül -Sesshomarura gondolsz?
-Igen. És te vagy az úrnő. -s azzal eltűnt.
-Szabad? -kérdezte az egykori úrnőtől.
-Igen, de csak őrséggel együtt, máskép nem.
-Miért csak őrséggel?
-Te vagy a papnők feje, ha az ellenség elfog téged, minket
azzal megtör és védtelen lesz az ami szép és jó még ezen a
világon.
-Akkor nem megyek el. Megvédem ezt a palotát és a hozzá
tartozó országot az emberekkel együtt, ha a szívemet is
össze kell törnöm érte.
-Nem a szívednek épnek kell maradnia. A mágus erőd onnan
nyered. Szerelmes vagy igaz? -Yuku csak bólintott. -Akkor
találd meg azt aki viszont szeret és élj vele boldogan.
-De, mi lesz az országgal?
-Mondtam, hogy én csak helyettesíteni tudlak. Addig én
kormányzom az országot ameddig úgy nem érzed készen állsz
arra a feladatra.
-Köszönöm.
-Ne köszönd, Itt az őrzöd. -s a csarnok ajtaja megnyílt és
egy éden fekete ló jött be és ment feléjük. -Őt már ismered.
-Rózsa. De miért pont ő? -kérdezte mert az egész furcsa volt.
-Különleges ló. Megérzi a veszélyt és azt te fogod érezni
vagy látni, mi fog történni. És gyorsabb bárminél, csak jól
be kell melegednie előtte.
-Köszönök mindent. -felült Rózsára és kivágtatott a csarnokból.
-Sok sikert. -mondta halkan az ( ex ) úrnő. Yuku nagyon
boldog volt, hogy újra láthatja Szerelmét.
,,-Sessy! Közeledek feléd. Jaj, Szerelmem annyira
hiányzol!’’ -ilyesmi gondolatok suhantak át az agyán
miközben vágtatott a boldogsága felé.
*
Folytatjuk!
VÉGE AZ 5.FEJEZETNEK.
A 6. FEJEZET CÍME : NARAKU TERVE

A TITKOS KÜLDETÉS
BY: Kowi 121
6.fejezet : Naraku terve

-Szóval Sesshomaru szerelmes. -mondta Naraku ahogy látta
Sessyt, Kaede anyónál, Kanna tükrén keresztül. -Ezt még
magam javára fordíthatom. Elmehetsz. -Kanna engedelmesen
távozott a szobából és gonoszan elmosolyodott Naraku.
,,-Inuyasháéknak már tudom, hogy hogyan fogok a lelkükbe
taposni. Sangot az öcsével, azt a szerzetese a fekete
lyukkal, Inuyashát Kikiyouval, Kagomét pegig a többiek
szomorúságával. Egész jó terv, csak egy probléma van.
Sesshomaru és Inuyasha ha összefognak akkor én húzom a
rövidebbiket. Nem, nem szabad ilyenekre gondolnom. Már csak
Sessynek kell fájdalmat okoznom. A szerelmével túl nagy, az
nem jó. Megvan. Azt a halandó kislányt és Yakent, már tudom
is hogyan. -Kagura! -kiáltotta el magát Naraku.
,,-Mit akar már megint ez a rabszolga hajcsár?’’ -Pár-perc
múlva bejött Kagura. -Igen, nagyuram. Mit parancsolsz?
-Van egy feladatom a számodra,....-és elmondta a feladatát.
*
Folytatjuk!
VÉGE A 6.FEJEZETNEK.
A 7. FEJEZET CÍME : A RABLÁS