hidegfutott végig rajta és leesett az égkö és elgurult. Inuyasha még mindig nem mozdult csak
ámulkodva figyelte a követt. Annyira lekötötte a figyelmét az égkö és az hogy most milyen
állapotban van hogy észre se vette hogy mögötte van valaki...
-Segithetek? kérdezte egy kedves férfi hang Inuyasha erre a szavakra eszmélt
-Hát... izé... szembefordult a férfival. Egyszerre szemei mégjobban kikerekedtek. A fiatal
Sesshoumaru ált elötte
-Azt hiszem elejtettél valamit. mondta és megkerülte Inut és az egész égkövet visszaadta neki.
-Kösz. nyögte ki nagynehezen és elvette a követ.
-Nagyon emlékeztettsz valakire csak... nemtudom kire. Nem találkoztunk már valamikor? A
nevem Sesshoumaru. mondta egy enyhe mosoly kiséretében
-Nem. felelte. Szemei méginkább kitágultak és egy furcsa félrehuzott mosolyt küldött felé.
Álmodom a bátyám mosolyog... még soha nemláttam mosolyogni. Te joságos isten ez fertözö...
és az égkö... atya világ mit csináltam?! gondolta és közben olyan pofát vágott mint egy elmebeteg.
Sesshoumaru ezt a képet látván mégszélesebre huzta mosolyát.
-Jol vagy? nézet rá furcsán a bátya
-Ö...ö.. ö Igen... mondta elgondolkozva
-Akkor én megyek mert elég fáradt vagyok csak össze kevertelek valakivel.... Szia... mondta és
elugrott
-Ö...  szia. Köszönöm. mondta dadogva
Össze szoritotta az égkövet a kezében és közben a jelen családjára gondolt Hikura Kagoméra és
a barátaira malyd bele ugrott a kutba. Mikor ismét földet ért a lába kiabálást hallot a közelböl.
-Hé te hagyd abba ne báncs! üvöltözte egy fiatal fiu hang. Mikor Inu rájött hogy Hiku hangját hallja
rögtön kiugrott a kutbol mert azthitte hogy baja esett. Ehejett röhejes kép fogadta Hiku és
Sesshoumaru egymást kergették és üvöltöztek.
-Mi bántani én. mondta és megrángatta a fiu fülét.
-Csak ezt ne hagyd már békén!!! üvöltötte Hiku és nekirohant fejjel a szellemnek
Inu letaglozva ált és nézte a két "hülyét".
-Khmmm bocsi ha valamit megzavarok mégis mit csináltok...? nézet Hikura és Sesshoumarura
-Apa... Szia! mondta és még utoljára gyengébben megrugta a szellem lábát és apjához ment.
-Hogyhogy már ithonvagy Kagome aztmondta legalább egy hétig odaleszel... ja emlékszem..
vágot a fejére Sesshoumaru. -Akkor már biztos tovább odavoltál csak mostanra jöttél visza...
mindegy. kavarodott bele teljesen a gondolataiba és abbahagyta.
-Apa... Miaz mért látszol ilyen zavartnak? nézet rá Hiku kikerekedett szemekkel
-Semmi baj... azaz Kagome holvan? kérdezte Inu kicsit elbágyadva.
-Add csak ide... mondta széles vigyorral Sesshoumaru és a Tessaiga után nyult.
-Hé mi az istent csinálsz? nézett rá Inuyasha Sessyre de az csak megtámaszkodott a kardon és
vigyorgott. Inu dühös képén felé fordult bátty elörántotta a kardott és öcse felé forditotta. -Ideje
lenne ha jobban vigyáznál rá. mondta és a hüvelybe csusztatta a kardott malyd a kezébe adta.
-Izé... hogy tudtad megfogni? kérdezte és az övére rakta a kardott
-Miaz Inu lázas vagy? mondta és kezét öcse homlokára tette. -Gyerek korom ota a szoktam
használn a Tessaigát.
-Jaj bocs!! mondta leszedte derekárol a kardott és a szellem kezébe nyomta és elrohant.
Megsem ált Kagome szobájáig föltépte az ajtott és Kagome pityergésére lett figyelmes.
-Mért sirsz...? kérdezte és lágyan megsimogatta a lány fejét
-Aggodtam miattad. Nem mondtad hogy mért mész el. De már... ja biztos egy hete odavoltál.
mondata és átölelte a férjét. -De miond mit csináltál...?
-Hát az nagyon hosszu lenne... sohajtotta Inuyasha
-Na jo akkor malyd holnap elmeséled. De az égkövet ide adnád apukád kinvan holnap jönnek
ebédelni de az égkönélkül nemtud anyukád átjönni. mondta Kagome.
Erre a mondtara Inuyasha felkapta a fejét és lerohant az ebédlöbe ahol InuTaishou ép evett.
-.... Apa...? nézet a fiu édesapjára
-Kagome mondta hogy elmendtél. nézet a fiura csodálkozva
-Apa. mondta és átölelte a szellemet.
-Fiam... mitörtént? nézett rá csodálkozva InuTaishou a fiára.
-Nem ujdonság... Elment Inu maradék esze is... ált az ajtofélfának támaszkodva egy fehérhaju
lány. Egy testhez simuló fekete nadrág, piros hosszú ujjú felső, ami nagyon bő volt, alatta egy
fekete felső, ami egybe volt a nadrággal, és egy fekete kesztyű, amiből az ujjai kilátszottak és a
felyén ugyanolyan fülei voltak mint Inunak.
-Kivagy te? nézet a lányra Inu
-Ez tényleg beteg... vált a lány hangja aggodová
-Te jo isten valamit nagyon átalakitottam... mondta Inu
-Na jo fiam... mesélj.
-Várj apa hivjuk össze a többieket is mert nincs kedvem mégegyszer elöadni senkinek. mondta
és kirohant a kertbe
-Hiku, Sesshoumaru!!! kiabálta Inu
-Na na mivan nem kell kiabálni. mondta Hiku kicsit össze kent arcal
-Mi ez a hivatalos hang öcsi? nézett rá Sesshoumaru akinek az arca szintén csupa mázga volt
-Gyertek valamit elkell mesélnem. mondta komolyan
-Huha... lehet hogy letolás? bögdöste meg Hiku a szellemet
-Nemtudom... mondta csendesen
Mikor már mindenki a terebélyes napaliba volt Inuyasha végig nézett mindenkin de egyedül azt a
lányt nemismerte akinek ugyanolyan kutya fülei voltak mint neki.
-Inu mért rendeztél családi kupaktanácsot? kérdezte Sessy
-Szeretnék nektek elmesélni valamit.... Én szerintetek ma szerintem egy hete amikor vissza
mentem azzért hogy megváltoztassam a sorsomat hogy legyen családom... Ti apa anya és te
bátyo. mondta tétován
-Hé és velem milesz? nézett a lány mérgesen Inura
-Amikor elindultam te nem léteztél azt se tudom kivagy! mondta Inu bátortalanul.
-Ajaj fiam te azt alaposan belekavartál a világba. monsolygot apja -Inuyasha ö a testvéred Iozy.
mondta apja
-Mi????? Uram atyám.... Inuyasha hirteln megfájdult a feje és képek villantak be ismeretlen
képek amiket soha nem látott.
Mikor abbamarad a felyfájása ismét felnézett és már nem idegenkét tekinttet a fiatal lányra.
-Mi a baj Inu? nézet rá bátya
-Azt hiszem emlékszem mindenre. Legalábbis Iozyra igen. Nemsokkal azután miután én
megszülettem te is világra jöttél?!
-Igen... de mesély mit müveltél? kérdezte Iozy komoran
Inu mesélni kezdett csak mesélt mesélt. Elsönek hogy az ö emlékeiben már nem élt se anya se
apja és bátya pedig ellensége lett met az édesanny elrabolta. Elmesélte hogy mit éltek át Naraku
miatt és az égkö miatt Kikyourol és álando harcukrol. Arrol hogy Kagome és ö hogytalálkoztak és
arrol hogy mennyi idö kellet neki mig elfelejtette Kikyout. Hikurol és hogy jött rá hogyan lehet
használni a kutat idöutazásra hogy Hiku idössebbik énye mentette meg az a fiatal Hikut. Sango
Miroku és a többiekröl is beszélt.
-Szoval akkor én értelmetlenül gyilkolásztalak? nézet testvérére Sessy
-Hátt.... Igen.... mondta Inu
-Hát fiam... és mégis mit tettél hogy ennyire megtudtad változtatni a dolgok menetét? nézet rá
bizonytalanul InuTaishou
-Csupán egyettlen dolgott tettem... megküzdöttem Sayorával... és ö meghalt. mondta kicsit félt
bátya reagciolyátol
-Szoval tevoltál ott a barlangban aki azt állitottad hogy a fiam vagy? Atya világ... ezt nem hiszem
el... mondta az idös szellem és magához huzta a fiát.
-Kösz öcsi neked köszönhetem hogy nem lett belöllem egy... de nem tudta befejezni
-Egy hülye.... mondta Hiku vigyorogva.
-Hát én nem azt akartam mondani. mondta Sessy és meghuzta a fülét Hikunak
-Inuyasha mi mindent másképp éltünk átt.... mondta Kagome
-Hogy? kérdezte kiváncsian Inu és apja kezdett mesélni
-Amikor halál hirét kaptam annak a boszorkánynak megnyugodtam és mindent olyan csodásnak
találtam... Eltelt egy pár év és nagyon magányosnak éreztem magam akkor ismerkedttem meg
anyátokkal. Hát Takemarou tényleg létezett de nem egésszem ilyen formában csak szerelmes
volt anyátokba... és egy eröss szellem elfoglalta a testét és rám támadta és hála Sessynek
megmenekültettek te és anyukád is. Akkor már teis megvoltál. Utánna nemsokkal anyád ismét
terhes lett Iozy akkor született.
-Erre emlékszem... Érdekes a testvéremmel kapcsolatban ujj emlékeket kaptam.. Iozy a
Tessaygat kapta ami a szeretett karda felismeri a jot és a roszt, a rosszat jová teszi és ezt
megmutassa Iozynak.
-Ez tényleg az... mondta Iozy
-Egyre nagyobbak lettetek és te Inu bele szerettél egy papnöbe Kikyou a neve ahogy te mondtad...
de nem volt semmien ujra feltámadás meg Naraku boszuja... meg ilyesmi. Kikyou elutasitott
téged mert nem beléd volt szerelmes hanem Narakuba aki nemvolt gonosz... Kedves ember
volt... a testét tényleg megakarták szálni a szellemek de te és a bátyád elbántatok velük. mondta
apja komoly hangon
-Igy van Kikyou már rég halott lenne ha Naraku nem könyörgött volna Sesshoumarunak hogy
adja vissza kedvese életét mert az meghalt... Az égkö pedig eltünt. Kikyou pedig azota is él
Narakuval együtt az okori japánba... az égkö pedig ugykerült elö hogy egy bárki számára is
hozzaférhetettlen helyen hagyták... de én rátaláltam... a csontok kutjában itt ebben a világban mert
Kayde ide dobta be... magyarázta Kagome
-Kagome és teveled hogy találkoztam? kérdezte Inu
-Nem én estem bele a kutba hanem te... és te jártál át hozzám... Szépen lassan megkedveltük
egymást és te elvittél magaddal akkor Ismertük meg Sangot Shipput Mirokut és Kohakut és
családját. Pontosabban te mutattál be nekik mert ök segitettek neked mikor több honapra
elkerültél töllünk és betegen ápoltak téged... Uttánna mikor Kagomét áthoztad mihozzánk Iozy lett
a legjobb barátja. mondta Kagome
-Kacifántoss. mondta a végén Hiku
-Hát igen de még mindig jobb ez a jövö mint amit elhajitottam... mondt szomorkásan
-Inuyasha azthiszem hogy te most megkaptad amit szerettél volna... monta apja és átölelte fia
vállát.
Mivel nagyon késöre járt ezért mindenki lefeküdt aludni. Inuyasha is nyugovora tért örrömmel
gondolt vissza erre a napra.A fia... és a keresztapja pedig a bátya. Futott a eszébe egy emlék kép.
Sango és Miroku esküvöje és Kagome és ö voltak a tanuk.. Aznap este még rengetg apro dolog
jutott az eszébe hogy testvére hányszor mentette meg az életétt hogy Kikyou öt elutasitotta és
hogy egy szerzetes segitett neki... Emlékezet mikor belesett a kutba ép amiat volt kiborulva hogy
Sesshumaru hamarbabb kapta el a szellemet mint ö... és leült a kut peremére... de mivel elég
ügyetlen volt egyszerüen bele fordult a kutba. És másnap itt kelt fel a szobában mert elég
csunyán megütötte magát. Mikor visszatért rájött hogy ez egy átjáro Kayde mesélt neki erröl... és
arrol hogy most ott van az égkö...
Rengeteg apro emlék kép jutott eszébe és már kezdte érteni a dolgot. Már nagyon fájt a feje és
minden össze zavarodott. Felált az ágyrol és lesétált a kertbe ahol az 1000 éves fa volt. Leült a
padra és figyelte a fát valahogy most máshogy nézett a fára mint az ut elött. A fához sétált keresni
kezdte rajta a nyilnak a hejét ami odaszögezte a fához de annak hült helye volt. Mosolygott egyet
és Kikyou jutott eszébe malyd Naraku. Naraku kedves... és hát igen ha apa nincsi a testét
megszálják a szellemek és akkor bekövetkezett volna ezis és akkor teljesen máshogy lenne... De
ha jobban bele gondolok szebb jövöt csináltam mint ami volt... És mindez egyettlen személy
halála volt és minden megváltoztatott... gondolatai magával ragadták az se vette észre hogy valaki
a hátamögött ál.
-Érdekes dolgokat meséltél ma. mondta Sessy
-Á... te itt vagy a szivinfartust hozod rám.... mondta Inu és a szivéhez kapott
-Bocs nem akartam...
-Mire gondoltál? kézdzte Inu mikor egy kicsit összeszedte magát
-Hát erre az egészre olyan brutálisnak irtál le hogy a hátamon is feláll a ször. Azt mondtad hogy
utáltalak téged az apám és az anykádat is én öltem meg. mondta szomoruan
-Semmi baj bátyo, ez már akkor sem a tehibád volt hanem anyádé...
-Az a nö nem az anyám volt csak egy olyan lény aki világrahozott. Amikor kicsi voltam egy csomo
ideig apa nevelt de mikor apát megakarta ölni egy szellem nem tudtam rajta segiteni igyhát egy
közeli faluba vittük ahol egy kedves nö fogadott be csak minket ö volt az édesanyád Izayoi. Jopár
honapig nálla voltunk és apa beleszeretett. Édesanyámként szeretetem mindig mert övolt velem
az egyetlen a faluban aki nem bántot soha nemsokára teis megszülettél csak mikor kiderült a
kapcsolata Izayoinak és apának felmerült egy férfi aki démonok erejét kölcsönözte hogy feltudja
venni apával a küzdelmet... Szoval Takemaru volt az... szerelmes volt az anyátokba. Harcoltunk
vele ám apa meghalt mert elvette tölle a Su'ungát, amivel megölte apát és saját magát mert azt a
kardott egyedül apa tudta kordában tartani mikor én megláttam hogy apa nem élte tul én a
Tensaigával visszahoztam öt. magyarázta Sesshoumaru
-Te is otvoltál a támadáskor hogyhogy te nemhaltál bele? értetlenkedett Inu
-Tudod apa akkor mégcsak kettönket nagyon szeretett és azért rendelte igy ezt az egészet hogy a
Tensaiga ami megvédi az emberek életét és a gazájáját is rám hagya ami pedig megvédi a
gyengébbiket azt ami eröt ad a gazdája kezébe azért hagyta rád a Tessaigát... mikor megszületett
Iozy akkor Tessaygat kapta ami a jot ismeri fel a gonoszbol jolessz és felismeri a gonoszt is.
Szoval apa akkor aznap adta nekem a Tensaigát bár nemmesélte el hogy mire jo én éreztem
hogy a kard ereje apám felé vonz aztán megláttam egy csomo kölönös lényt apa mellet amik
elakarták vinni onnan öt ezért megöltem öket a karadal... akkor jöttem ra hogy ez a kard sokkal
többet jelent nekem mint ahogy azt én valaha is selytettem.... magyarázta Sessy
Inu könyekig meghatodva figyelte amit az mond aki elözö életében gyilkosa volt anyának és ötis
megakarta ölni. Csak figyelte a bátya szemeit amik most nem hidegséget és nem gyülöletet
hanem közelséget és barátságot árasztottak ha nem a saját szemével látta volna amint
megmentette öt és utánna édesanyát is akkor soha nem hitte volna el.
-Tudod mit bátyo te soha nem tettél ilyen szörnyüségett... mondta Inu és elmosolyodott -Jo hogy
ujra van családom... monta és a kezét a bátya vállára tette
-Én erre nemmernék mérget venni!! vihogott egy nöi hang és nyakon öntötte a fiukat egy vödör
vizzel uttána még hozzá füzte a két vizes kutyának hogy: Legalább most megfürödtettek!!! mondta
Iozy és nevetve elrohant. A két fiu lassan egy vicsororogva egymásra néztek mikor meglátták
egymás röhelyes kinézetét nevetni keztek és Iozy után rohantak....
-Ti meg mitt csináltok itt ilyen késön? döbbent le apjuk mikor kiment meglátta a hátom gyerekét
ahogy kergetik egymást és a két fia pedig csurom viz.
-Apa apa ezek bántani akarnak! sipitozott Iozy és apját megkerülve a háta mögé futott és erössen
szoritotta a szellem vállát. InuTaishou magában vigyorgott a két fiu borzalmasan festett csapzot
hajuk és csupa sarasak voltak.
-Fiuk ne báncsátok a hugotokat...
-Ö lány....? Szerintem inkáb boszorkány... dühöngtek mindketten
-Na jo ha nembirtok magatokkal birjatok el velem... mondta és megfogta a két fiu egy egy fülét és
jol megrángatta kinek a fejetetején kinek a hegyes fülét
Iozy hátára feküdve nevette ahogy a két testvére vonyit apja fenyegetésén.
-Fogjátok még bántani a kislányt? nevetett a szellem mert tudta jol hogy ez lánya egyik gyengéje
utálják ha lekicsizik
-Apa!!!! kiabálta Iozy
-Mivan kicsim? heccelte apja tovább
Iozy már lángolt a dühtöl és csak mégmérgesebb let a testvérek nevetésén. Felkapta a mellete
lévö vödröt és ami vizvolt benne rájuk borittota. Mikor lerázták magukrol a vizet jot nevettek az
egésszen és Iozyt a sllaggal öntözték meg... Egy csomo ideig még játszottak mikor megunták
visszamentek a házba és Inu átadta édesapjának az égkövet.
-Apa kérlek anyunak ne mesélj arrol hogy mitörtént és mit meséltem neked... ugyse értené meg
és nemakarom hogy feleslegesen idegesitse magát... mondta Inu komolyan
-Rendben fiam... holnap jövünk
-Apa szeretnék énis veled menni aztszeretném ha jönne Kagome és a többiek is. Szeretném látni
mi változott ot és a barátaimat is Sangot Mirokut és Kaydét is... mondta Inu
-Ahogy akarod... de ezt Kagomével kell megbeszélned hisz ö akarta ezt az ebédett. mondta apja
Másnap reggel mindenki utra készen ált az utnak hisz Inu beszélt Kagomével és bele egyezett
avval a feltétellel hogy akkor Csak Kayde anyo falujáig mennek és holnap vissza jönnek. Igy Hiku,
Sessy, Inu, Iozy, a testvérek apja és Kagome is elindult a kut felé. Mikor átértek a kutbol kikelve
furcsa szagokat vett észre a két démon de nagyon messze volt ahoz hogy felismerjék mi az...
-Apa te is érzed? kérdezte Sesshoumaru hangja komolyra vált
-Azt hiszem... de nem tudom mi ez... mondta tanácstalanul InuTaishou
-Én is érzem az ezüst erdö felöl jön... mondta Iozy mikor megérezte a furcsa szagokat
-Jobb lenne ha Kagomét és Hikut vissza küldenénk. javasolta Inu
-Szerintem is de Izayoit is velük kellene küldeni... aggodott Sessy
-Nem fogok vissza menni én nem félek semmitöl... mondta Hiku határozottan
-Az lehet hogy nemfélsz de mi igen és az nem jo... mondta apja határozottan
-Azt mondod nem akarsz vissza menni? Hát vissza fogsz menni... mondta Sesshoumaru és a fiut
megragadta és a kutba dobta ami kékes fénnyel elnyelte
-Kösz mondta Inu -Most nem volt kedvem orákig hegyibeszédett tartani.
-Jo jo oké nem fogok ellenkezni de nem kell beledobni engemis a kutba. mentegetözött Kagome
és kezét védekezöen magaelé tartotta
-Itt vagyok megjöttem! kiabálta messziröl egy vidám nöi hang
-Izayoi! kiabálta InuTaishou és a nö elé lépet szorosan karolta magához
-Anya.... nézett Inu könnyes szemekkel anyára aki ugyanugy nézet ki mint azelött.Szinte semmit
nem öregedett pedig már szinte 200 éves lehetett az asszony.
-Inuyasha? Mi a baj kicsim mért könnyezel? kérdezte aggodva a fiut
-Semmi csak olyan szép vagy. mondta magy szüleihez lépett és átölelte öket.
-Azt hiszem mennünk kell. monta Kagome és karon ragadta Izayoit
Miután a két nö visszatért Kagome idejébe a többiek idegesen néztek el az ezüst erdöbe de
semmit nem találtak ám a szagokat még mindig érezték.Nem is kellet olyan sokáig a válaszra
várniuk hogy mi lehet az mert nemmesziröl egy hangos csapodást hallotak meg.
-Apa mi volt ez? kiabálta rémülten Iozy
Nem kellet válaszolni mert hamarosan egy üvöltés szakitotta félbe a lány mondatát. A hang
irányába eredtek és egy sziklatetön áltak meg. A tetejéröl lelehetett látni a völgybe amiböl
mostanára alig volt valami... Egy több mint három méteres lila szinü szellem ált és dühöngve
pusztitot mindent ami az utjába keveredett. Nem volt kimélettel sem emberre se a természetre és
semmi másra sem.
-Mi ez apa? kérdezte Iozy kicsit apja mellé közelitve
-Nem tudom azthiszem én ismerem ött. mondta apja
-Én ismerem ennek az alaknak a szagát... mondta idössebbik fia elgondolkodva
-Honnan ismered? kérdezte Inuyasha
De nem beszélgethettek tövvább ilyen nyugottan mert a szellem feléjük rontott.
-Hé ti mit kerestek itt? üvöltötte a szellem magábol kikelve és avval se törödött hogy a szájábol
emberi végtagok logtak ki. Iozy szörnyülködve fordittotta el tekintetét a szörnyü látványrol. Inu se
birta sokáig gyomorral... de ö nem elkapta a fejét hanem elörántotta a Tessaigát.
-Mit csináltál itt te ocsmányság? üvöltötte Inu vérben forgo szemekkel
-Egy korcs?!! mondta nevetve a szellem és Inuyashaára nézett
-Na ide figyelj nem tudom ki vagy de nem türöm hogy sértegesd a fiam... mondta apja és
védelmezön fia elé ált
-InuTaishou te szellemek szégyene te akit megfertözött egy halando fuj.. mondta undorodva
-Tudom már ki vagy! Te vagy az a szellem aki megakartad szálni Naraku testét. Te vagy  Miyaru,
igen mostmár biztosra veszem! kiabálta Sesshomaru inkáb apjának mint a szellemnek
-Igen az vagyok... és ti kik vagytok? kiabálta Miyaru
-Az aki miatt nem tudtad megszálni azt a szerencsétlen férfit. mondta Inu és Sessy
-Akkor most végetek! kiáltotta Miyaru és nekirontott a két fiatalnak, de apjuk gyorsan eléjük vágott
és nem engedtde hogy a gyermekeinek valami bántodássa essen. De ezért ött találta el a
szellem hatalmas ereje. Varázsolni tudott és volt a fején két szarv. Aránytalan testalkata volt rövid
nyüzüge karjai és erös vastag lábai voltak.
Iozy könnyezve figyelte ahogy apja elesik és utánna két bátya inudul a szellem ellen.
-Apa ugye jolvagy? kiáltotta a lány és apja vállára borult aki már jobban volt és a lányal az ölében
kelt fel.
-Persze. mondta szüken a szellem és mosolygott egyett malyd a szellemre nézett aki a fiaival
küzdött. Az arcárol fokozatosan olvadt le a mosoly malyd gunyos vigyor lett belölle. Maga mellé
engedte a lányát és vissza ment harcolni. Eközben Iozyn a hideg futkosott és nagyon mérges lett.
Elsönek halkan elkezdett mondani valamit utánna üvölteni kezdett.
-Te ocsmány szellem névre méltatlan te aki a saját fajtád gyilkolod!!! Hányingerem van tölled.
kiabálta és kezébe vette a kardott és nekirontott Miyarunak aki nem tudta mitakar avval a
rozsaszin "Barbie" kardal ránézett malyd nevettni kezdett de mikor meglátta InuTaishou elégedett
mosolyát lehervadtt a vigyora mikor meglátta a démon fatyaitt (Inu és Sessy) arcát bizonytalanul
várta a folytatást ami nem is várt sokáig.
Mikor megtudod külömböztettni a jot a rosztol akkor jön létre a jok ereje és az legyözhetettlen...
mondta a lány magának és nekitámadt a szellemnek akiben egy szemernyi joság nemvolt ezért
apja is támadásnak indult és megölte a legyengitett szellemet. A fiuk hitetlenkedve néztek a fiatal
hanyoura.
-Azt hiszem nem kellene vele kikezdeni... bögdöste meg Inu bátya vállát
-Én is jobnak látom... mondta Sessy kikerekedett szemmel
-Egyben vagytok? kérdezte vigyorogva apjuk
-Apa én hátrálnék onnan pár lépést nehogy téged is megöljön Iozy... javasolta Inu
-Ugy gondoljátok?! csattant fel Iozy dühös hangon de hátuk mögött mosolygott 
-És még orákig nyavalyog hogy fél a sötétben... mondt Inu
-Ja most meg egyedül megöl egy szellemet illetve 10000 ret. nevette apjuk
-Férfiak... mondta Iozy lehangoltan és elragta a kardott malyd nagy levegött vet és kergettni kezdte
a két mihaszna bátyát. Apjuk megcsoválta a fejét és gondolkodoba esett.
Ezek a gyerekek... az egyik megváltoztatja a világott a másik gyilkosombol fiam lesz a harmadik
pedig egy félös lány akki kiderül nemis annyira gyáva mint ahogy néha mutatja... De igen a
családom... Izayoitol vannak... Bolond gyerekek.... De az én gyerekeim... Egyszer ugyis felnönek...
de énnekem igyis jo egy a lényeg én mindenhogy szereti fogom öket.... Sesshoumaru Inuyasha
és Iozy....

(Remélem ez is tetszik meret nagyon sokáig készült. Véleményeket várom: matrix85@t-online.hu)