-Jó.
-És Inuyasha! Hogy jutottatok át ebbe a korba?
-Még magunk sem tudjuk pontosan. Van egy kút, amivel már egy ideje utaztunk az időben, de
ezzel csak két idősík között. A jövőbe mentünk át. Ott ismerkedtem meg Hiku édesanyjával,
Kagoméval. Nagyon szép lány... – Inuyasha kicsit elkalandozott, de ezt észrevette magán – Nos.
Hol is tartottam? Ja igen, megvan! Még a fiam születése előtt megjelent az onnan viszonyított
jövőből Hiku kamasz formája. Segített nekünk a nehéz időkben. Ő is a kúton át jött, és mondta,
hogy hamarosan rájövünk, hogy működik.
-Azt mondtad, hogy két idősíkot folyamatosan tudtatok látogatni. Hogy?
-Kagome a Shikon no Tama segítségével tette ezt...
-Akkor ez a kulcsa! Mivel Hikunál volt akkor az égkődarab, így arra gondolok, hogy olyasminek
kellet a fejetekben járni, ami ebből a korból való, vagyis ránk.
-Igen, ez az! Épp azt említettem meg a fiamnak, hogy milyen jó neki, mert élnek a szülei, de
nekem sajnos nem.
-Titkon azt akartad, hogy találkozz velünk.
-Valószínű.
-Vagyis csak arra a korra kell erősen koncentrálnotok, ahova menni akartok, és ennyi.
-Milyen egyszerű, mégsem jöttünk rá.
-Talán a történtek miatt nem volt elég időtök gondolkodni rajta.
-Lehet.
Visszamentek a házba. Izayoi nem kérdezte meg, mi történt odakinn. Hiku még nem volt
eszméleténél, csak estére ébredt fel. Inuyasha leült melléje. A fiú átölelte apját.
-Apu! – örült neki, hogy ott van.
-Tudod, hogy büszke vagyok rád?
-Mostmár igen.
Beletelt még pár hétbe, meri Hiku felépült. Ezalatt az idő alatt InuTaishou is teljesen jól lett.
Többet járt ki az utcára sétálni és segíteni Izayoinak. A falu fehérnépének feltűnt a démon, de
nem úgy, mint egy szörny, hanem mint egy jóképű férfi. Ez a barátnői lévén Izayoi fülébe is eljutott.
Ekkor döbbent rá, hogy az tényleg jól néz ki. És végre úgy tekintett rá, mint egy nő a férfira. Egyre
jobban közel kerültek egymáshoz. Egyik este haza sem jöttek, csak másnap reggel. A két fiatal
mosolygása csak egyet jelentett Inuyashának: “Akkor pontosan 75 évet ugrottunk vissza az
időben”
És jól gondolta. Úgy egy hónap múlva a falu orvosa megállapította, hogy Izayoi terhes, és
mindenki tudta, kitől. A két szerelmes megígérte, hogy fiú lesz (és persze az lesz ^^) akkor az
Inuyasha nevet kapja.
Eljött az ideje, hogy Inuyasha és Hiku visszatérjen a saját korukba. InuTaishou-ék is elkísérték
őket a kúthoz.
-Hát akkor – kezdte a démon – Örülök, hogy megismertettelek titeket.
-Remélem, jó idősíkba kerültök – mondta Izayoi.
Elbúcsúztak egymástól. Inuyasháék beugrottak a kútba. Hiku elővette az ékkődarabot. Erősen
koncentrálni kezdett abba az időbe, ahova menni akartak. Inuyasha is ezt tette. Erős, pirosas fény
támadt körülöttük. Mikor ez abbamaradt, mindketten felnéztek. Egy épület plafonját látták.
-Eddig jó – mondta a hanyou.
Kimásztak. A környék Kagoméék világához hasonlított. Beléptek a ház ajtaján. Úgy látszik, csak
pár másodperccel az eltűnésük utánra érkeztek vissza, mivel Kagome még mindig sírt és
körülötte volt az édesanyja és a nagypapája is. Hiku odarohant a lányhoz.
-Anyu! Úgy sajnálom, hogy megbántottalak – és közben átölelte – Mától minden másképp lesz.
Rendesen járni fogok iskolába, nem rosszalkodok. Megígérem!
Kagome csodálkozva nézett fiára. Majd Inuyashának intézte szavát.
-Drágám! Nagyon ügyes voltál, bárhogy is csináltad. Pár perce mentetek el, és ekkora változás
történt volna?
-Nem én csináltam, hanem az édesapám.
-Hogy?
-Visszamentünk az időben jó sokáig. És ott sok minden történt.
Kagome most vette észre a hegeket a fián.
-Ezt az ottani Sesshomarutól szereztem – mondta Hiku.
Mindent elmeséltek, ami ott történt velük. A többiek csak ámulva hallgatták az eseményeket.
Végül Kagome szólalt meg mosolyogva.
-Akkor hát egy teljesen más Hiku áll itt előttünk?
-Igen – válaszolta a fiú büszkén – Egy erős miko-t, egy hatalmas démont és egy érző embert
láttok egyszemélyben.

Honapok teltek el miotta Inuyasha az apját látta mégis valami megváltozott benne. Magában nagy
dolgokat fontolt és már elis határozta hogy véghez viszi. De ehez szükség volt némi segítségre
legalábbis az égköre.
-Inuyasha elmondanád hogy mire készülsz? – kérdezte Kagome mikor Inuyasha szorgosan
tüsténkedett és visszavette a régi kimonolyát és a kardott is a derekára tüzte
-Kagome az most nagyon hosszu lenne de megkell bennem biznod. Elkell vinnem az
égköszilánkokkat. - mondta kesernyésen
-Én bizom benned.- mondta és odaadta az égköszilánkokat - De ugye nem valami örültségre
készülsz?
-De igen. De kénytelen vagyok megtenni. De neaggodj nem lesz bajom. - nyugtatta a lányt mert
annak láthatolag teljesen kiborult
-Vigyáz magadra. - mondta és megcsokolta a férjét
Inuyasha lesiettet a kutig és gondolkozni kezdett. " Ha megakarok változtatni mindent abba az
idöbe kell mennem mikor apa még Sesshomaru annyával volt együtt. " Erössen koncentrálni
kezdet és a szilánkokat a kezében szorongatta malyd bele ugrott a kutba rögtön vörös fény járta
körül az alakját majd megszünt és mikor talajt ért a lába csodálkozva figyelte hogy ebben az
idöben még csak a kutat sem épitették meg mert csak egy mélyedésben állt. Körülnézett és
nevetni kezdett mikor megláttot egy csenevész fát ami malyd késöbb az a falesz amihez malyd
Kikyou szegezi. Elment a faelött és a hajdani falu felé vette az irányt. de a hejében összesen ha
volt vagy 10-20 ház kevés ember lakott ott és mikor Inuyasha az utcán végig sétált hirtelen a
reteszek bezárultak az ajtok hangosan becsapodtak és kulcsrazárodtak. Inuyasha hitetlenkedve
nézett végig az emberek nagyon féltek tölle. Vagycsak egyszerüen a szellemektöl.
-Mit akarsz te itt. Ezt a falut már teljesen kifosztottátok?! - szolt egy idös férfi valoszinüleg a falu
vezetöje
-Nemakarok bántani senkit. Éncsak keresek valakit. -mondta Inuyasha békés hangon és
mosolygott egyet hogy a vezetö megbizzon benne
-Mori. szolt az örg rekettes hangon. - Mégis kit az ördögöt keres? habogta az öreg
- InuTaishou egy nagyhatalmu szellem. - mondta elgondolkova Inuyasha
-Midolgod vann neked egy szellemmel? nézett rá az öreg
-Láttad? Tudod merre van? türelmetlenkedett a félszellem
-Igen az észak vidéken tul. mondta az öreg de Inuyasha már utnak indult. -Vigyáznod kell vele ha
életben akarsz maradni.
Inuyasha az utolso szavakat is halgatta de nem érdekelte. Megkell találnia az apját. gyorsan
haladt az erdök között. Inuyasha hirtelen megtorpant. "Az hiszem ez ö... apa a közelben van. De ha
én erzem az illatát biztos ö már sokkal hamarabb kiszurt." Ezután már csak sétálva haladt apja
nyomai után.
-Te kivagy? Mitkeresel az én vadász területemen? - kérdezte a nagy szellem kutya alakban de
látszott rajta hogy nagyon ideges volt
-Beszélnem kell veled! mondta Inuyasha
InuTaishou láthatolag megnyugodott vissza vette emberib alakját nemtudta mért de megbizott a
félszellemben.
-Haljam mit akarsz mondani? kérdezte a szellem és lehajolt a bokrok közé és egy alig egyéves
fiucskát vett a karjaiba.
-Itt nemjo keressünk valami nyugott hejet. javasolta Inuyasha egy közeli barlanghoz vezette Inut a
szellem ami igen lakájosnak tünt. -Te itt laksz? kérdezte Inuyasha leesett állal
-Nemegészen. Eddig a fiam édesannyánál laktunk de most eljöttünk tölle. mondta szomoruan
-Ö Sesshoumaru? nézett a csecsemöre
-A fiam. De honnan tudod? Sayora küldött?! Nem viheted el! kiabálta magábol kikelve InuTaishou
és gengéden magához ölelte a csepséget
-Nem nem dehogy akarom elvinni a fiad. Higy nekem semmi közöm nincs hozzá. mondta
elgondolkozva
-Jo. De akkor miröl akarsz velem beszélni? bizalmatlankodott a szellem
-Megvédelek benneteket és a hajdani magam és Sesshoumaru jövöjét. A jövöböl jöttem és azért
hogy segitsek neked. Én a fiad vagyok. mondta komoly hangon
InuTaishou egy pillanatra megkövülten nézte a fiu szemeit de utánna hangosan nevetni kezdett. -
Te a jövöböl? A fiam? Na jolvan ve nevettes mond el az igazat mit akarsz?! vált keménnyé a
hangja
-Tudod mi a nevem? Inuyasha vagyok. A te neved után kaptam. mondta nyugottan a félszellem -
Tudod mit ha nem akarsz hinni nekem ne higy de elkell mondanod hogy holvan Sesshoumaru
édesannya.
-Mért kellene annak a kegyetlen nönek a hollétéröl tájékoztatnom téged? csatant fel InuTaishou
-Éppen azért hogy netudja bántani a bátyámat és téged se. mondta elszántan Inuyasaha
-Te elbánni Sayorával? Hogy tudnál még nekem is meggyüllik vele a bajom. gunyolodott
InuTaishou
-Az lehet de végülis vann nállam valami ammi egy kicsit erössebbé tesz. mondta elszánt
mosolyal és elövette az örökségét amit apja egyik agyarábol készült de ebben a korban még
nemvolt készen
-Ez... mi... miez? dadogta tanácstalanul a szellem megérezte a kardon a saját szagát amikor
megfogta a kardot különös erö járta át.
-Apa ez a te agyaradbol készült beleszerettél az édesanyámba és evvel védelmezted, készitettél
egy másik kardott amit ráhagytál (mutatott a csöpségre) a Tensaigát ami életeket ment meg. Ez a
Tessaiga. mondta csillogo szemekkel Inuyasha
InuTaishou sokáig nézte a kardott utánna pedig Inuyasha szemeit vizsgálta. Nemlátott benne
semmi ellenségeset sött hatalmas szeretetet látta hogy iagazat mondott és mégvalami mástis
amit nemlehetett kézle fogni és a szemme teljesen olyan volt mit az övé. Mintha csak a tükörbe
nézne.
-És mért kellet vissza jönnöd? kérdezte bizonytalanul
-Apa ha most nem teszek valamit azellen a nöellen akkor Sesshoumaru... szoval az annya
befolyása alá kerül. mondta szomoruan
-Értem... De Inuyasha hogy kerültél ide? kérdezte még mindig nemakarta elhinni amit mondott de
nemtagadhatta le magának hogy ebben a fiuban rengeteg dologvan ami hasonlit rá. És a kard....
a Tessaiga.
-Ennek a segitségével. mondta és elöhuzott egy fél gyöngyött.
-Ez mi?
-Ugysem ismered de rettentö erös dolgokra képes. mondta és megszoritotta a gyöngyöt
-Holnap megmutatom hogy holvan. mondta és egy kicsit jobkedvre derült ettöl a gondolattol
-Rendben... akkor reggel itt leszek. mondta mert ugygondolta hogy apja még mindig nembizik
benne teljesen
-Inuyasha ne menj el. Maradj itt estére kérlek. mondta édesapja szelid mosolyal.
-Rendben. egyezett bele Inuyasha
Rengeteget beszélgettek Inuyasha elmesélt neki mindent ami veletörtént. Narakurol a kutrol
Kagoméröl Kikyourol a tragédiárol. Az édesannyárol és a folytonos harcairol. Két dolgot azomban
nem akart neki emliteni. Azt hogy Sesshoumaru mien kegyetlenlessz vele és hogy Izayoi is az
ökorukban már nemél.
-Inuyasha észre vettem valamitt... Sesshoumarurol mért nem szolsz? kérdezte aggodva mert
hirtelen nagyon roszérzése támadt
-Apa nemlessz semmi baja nekisem. Egészséges és elpusztithatatlan a fiad. mondta szárazon
Inuyasha mert tudta hogy most csak azért aggodot hogy beteg vagy meghalt az idössebik fia.
Ezektöl a szavalktol láthatolag InuTaishou is megnyugodott.
-Most elkell mennem legalább egy orára elkell mennem ha nemmegek el a szellem gyüllésre
gyanut fognak a többiek. Addig vigyáznál a fiamra azaz a testvéredre... mondta és a vonakodo
Inuyasha kezeibe tette a csecsemöt InuTaishou pedig kutya szellem alakjában indult utjára.
Inuyasha esetlenül fogta bátyát aki hamarosan bömbölni kezdett. Inunak kikerekedtek a szemei
nemtudta mitkezdjen egy nyavajgo gyerekkell aki malyd vagy már a báttya. Igaz volt része
gyereknevelésben 8 évig de most olyan érzése támadt mintha életében ellöször tartana gyereket
a kezében. Aztán esszébe jutott fia Hiku hogy Kagome mindig ringatta a kicsit. A csecsemö
szorosan bebugyolálva volt. Inuyasha szabadá tette a kicsi arcát és komoran figyelte.
-Ne sirj bátyo... azaz kicsi... azaz Sesshoumaru... teljesen mindegy az a lényeg hogy ne sirj!
mondta kicsit zavartan. Inu tehetetlenül ringatni kezdte a kicsit aki kicsit megnyugodott. Kezével a
félszellem nyakláncát kezte el tapogatni aki értetlenkedve figyelte mitcsinál a kicsi. Malyd
Sesshoumaru keze Inuyasha haját kezdte tapogatni.
-Mond te kis ördögfioka mitakarsz?!? kérdezet Inu gyanakodva. Egyik pillanatrol a másikra
Inuyasha képe eltörzult és meglepödve figyelte a kicsit aki a haját cibálta. Inuyasha kiszedte a
bátya kezéböl a haját és gyanakodva nézett a kicsire. Inuyasha lemerte volna fogadni hogy a
testvére most gunyosan vigyorog rajta.
-Most mivan mi olyan vicces. kérdezte sértödékenyen Inu mikor látta hogy báttya arca felragyog.
Inuyasha megigazitotta a kicsin a pongyolát és lágyan mosolygott. A kicsi megragadta Inu egyik
ujját.
-Mire készülsz....? a kicsi lassan ásitott egy nagyot és lehunyta a szemét de nemengedte el Inu
ujját hanem csak fogta.
-Nemtudom hogy mit szolnál ha ezt láttnád az énvilágombol?! Nem is voltál... vagy... roszgyerek.
mondta mosolyogva. A kicsi vonásai nagyon hasonlitottak késöbbi önmagára. Az arcán a
méregcsikok a szemei és a hold a homlokán... Inuyasha észrevette hogy az apro kéz lecsuszik az
ujjárol és hogy Sesshoumaru ujra sirni kezdene de még mielött ez megtörténhetett volna végig
simitotta a kicsi arcát és az ujját a kicsi kezébe tette. Leült a barlang falához és csak nézte
bátyát... most gondolkozott el igazán azon hogy mennyire értelmetlen volt köztük ez a harc hogy
annyira fejvesztve akarta mindkettöjük az igazukat és azt hogy a másikat megöljék. Most életében
fájtak neki ezek a gondolatok, ott tartotta a kezeiben a lehendö ellenségét és azt az egy valakit aki
még családjábol megmaradt... És mindez csak egy értelmetlen oktalan dolog miatt. Ránézett a
kicsire és szomoruan beszélni kezdett neki.
-Lehet hogy nemfog sikerülni amire készülök. Ha nemfog sikerülni akkor pedig soha nemfogok
tudni veled igy beszélni... Nagyon roszdolgokat csináltunk egymással értelmetlen harcoltun
egymást öldököltük... öldököljük. Tudod hogy a családunkbol már nincs sennki egyedül te és
én... ahelyet hogy segitettük volna egymást és békében lettünk volna inkább egymáss ellen
fordultunk. Nemakarom hogy ez megtörténjen... Tanultam a hibámbol. mondta és szomoruan
nézett a kicsire.
-Ugyláttom hogy Sesshoumaru hamar megszokott. Eddig egyedül az én karomba volt teljesen
nyugott. lépet be a barlangba szomoruan InuTaishou
-Pedig lemertem volna fogadni hogy végigfogja üvölteni az estét ameddig vissza nem jössz...
mondta bátortalanul Inuyasha Nemtudta pontosan hogy apja mennyit hallot az egészböl ezért
nem is szolt rolla
InuTaishou leült a barlang tövébe a két fia mellé.
-Inuyahsa én tiszteletben tartom hogy nemakarsz nekem elmondani valamit... de erre válaszolj.
Ugye Sesshoumaru értelmetlenül fog gyilkolászni? nézett távolba meredö szemmel
-Igen... sutogta Inu
InuTaishou arcán hamarosan könnyek jelentek meg és az arcát kezeibe temette.
-Apa ha most segítesz nekem akkor én megtudom ezt akadájozni... mondta és a kicsre nézett
-Északon a kristály palotába kerezsd.... De fiam nagyon vigyázz magadra. felelte InuTaishou
Inuyasha kihuzta Sesshoumaru kezéböl az ujját és a homlokához hajolt malyd megpuszilta és
átadta a csecsemöt az édesapjának.
-Apa nemkell félteni a te eröd velem van... tette a kezét a Tessaigára -Apa én most lefekszem
ameddig reggel nem lesz kénytelen vagyok pihenni indulás elött. És sötétben amugyse
indulhatok.
Másnap reggel Inuyasha korán kellt apja a tüzmellet virrasztott de már nagyon fáradt volt.
Inuyasha apja vállára tette a kezét és letérdelt mellé.
-Mennem kell. Remélem még találkozuk apa. mondta csöndesen
-Énis remélem. mondta InuTaishou és átölellte Inuyashaát
Inuyasha övére akasztotta a Tessaigát és utnak indult. Még a nap alig érte el a hegytetöt
Inuyasha már messze ugrált az erdökk fellet. Utközben rengeteg kisseb szellemet talált mostis
egy kissebb varjudémonnal találkozott.
-Hé te... hova mész te arra ahol a madár se jár... kárrr kárrr
-A kristály palotátt keresem. Tudod holvan? kéredezte Inu feszülten
-Ki ne tudná... kárrr. krákkogott a varju -Csak egyenesen északra....
Inuyasha fityet hányva a madárra tovább indult az emlegettet irányba. Hamarosan egy furcsa erdö
széléhez ért. A fák mintha ezüstböll letek volna, az ut ami eddig ösvényként szolgáltt azis ezüst
szint kapot és arany szinnel ragyogott a füis és a napszine is ezüstös volt. Inuyasha ámélkodva
bámult körbe. Azelött soha nemláttott még ilyett. Hamarosan szellemszagot érzett ezért követte a
nyomokat hamarosan egy nöt látott meg. Gyönyöru szellem nö volt. Hosszu ezüst haja bokájáig
ért és tele volt tüzdelve apro virágokkal, a kimonolya felsö része ezüstös kékvolt és szoknyája
aran szinü. Hosszu éles karmai arany szinnel csillogtak és szeme is aranyak voltak. Inuyasha
ámélkodva nézte a csodálatos nöt és csak csendben figyelte.
-Gyere elö idegen. mondta selytelmesen a nö de nemnézett vissza
Inuyashát nem lepte meg hogy a nö leleplezte ezért a nö elött termet
-Ki vagy te idegen? szolt egy hideg hang nemlehetett tudni semmit hogy milyen gondolatai
vannak de nem olyan volt ez a hidegség mit egy távoltarto elem hanem gyülölettel teli...
-Az én nevem Inuyasaha... Te kivagy?! mondta Inuyasha bár tudta a választ de hangja ezt most
nemárulta el
-Inu.... Yasha? nézet rá elgondolkodva -Sayora vagyok a hatalmas kutyaszellem. mondta annyira
lekezelöen mintha csak egy patkánynak mondta volna. Aztán lassan kimérten ujra beszélni
kezdett: -Te Inuyasha most amért idde jöttél keservesen megfizettsz. mondta és hirtelen
mozdulattal Inuyasha gyomrába vájta karmaitt akinek esélye sem maradt védekezésre. Inuyasha
hátrált két lépést és kezét a sebre tapasztotta malyd fálydalmas arcal nézett a nöre aki kedvesen
mosolygott. Ez Inut meglepte.
-Gyere had segitsek bekötöm a sebed. bugta furcsa hangon Sayora
Inuyasha csak állt megsemmisülve a kedves hangtol és a felé tett lépéstöl de a végén erött vett
magán és hatra ugrott.
-Nem dölök be mégegyszer az ostoba szinjátékodnak. mondta határozottan és a Tessaigára tette
a kezét de addig nemadarta megölni a nöt még az okot nem ad rá.
-Nem kell félned.... Ha meg igen akkor se kell agodni korcsokkal nemszoktam sokáig
szorakozni... mondta ugyanolyan csilingelö hangon
-Mondcsak te elmebeteg vagy? nézet a nöre lekezelöen Inuyasha
-Mitmerészelsz?! Engem sennki nemnevezhet igy föleg egy magadfajta szánalmas korcs!!!
mondta eltorzult arcal. Fogai kivillantak arcán méregcsik jelent meg és karmai megnöttek
támadott, Inu legnagyobb örömére
A nö a karmokkal probálkozott ám ezt a félszellem sorra kivédte a Tessaigával ami Inunak
ugytünt most a szokotnál nagyobb és erössebb volt. Sayora belefáradt a sikertelen támadásokba
és taktikát váltott.
-Szoval te csak egy növel tudsz verekedni? nézett rá bánatos szemmel és ismét alakot váltott
fölvette kutyaszellem alakját és nekitámadt Inuyashának
-Vasrombolo lélekrablo! kiabálta Inu mert Sayora kiverte a kezéböl a Tessaigát a csapás pont az
egyik szemét találta. A nö sikitozva rángatta hatalmas felyét. Idö közben a hanuyou se tétlenkedett
a kardjáért rohant. Magaelé tartotta és kiáltott.
-Szélvágo! A három eröcsik vészesen közelitett a félvak nöfelé. Elképedve látta a hatálmát a
kardnak és valami ismerös dolog csapta meg az orrát. Mikor rájöt hogy mit érez elképesztö
dühbe gerjedt. Gyorsan kitért az erö elöl és mély hangon üvölteni kezdett.
-InuTaishou te bolond azt hiszed becsaphatsz? Nemtanultál a multkoribol? Add visza a fiamat és
igazi szellemet nevelek belölle!!!!! üvöltött összezavartan Sayora
-Ne merd szidni apámat!!! malyd ismét a Tessaigára nézett és meglátta a gonosz szeleket. Mikor
a két szél találkozik létre jön a hasiték... Inuyasha belevággot a hasitékba és ezt a támadást már
nemtudta kivédeni a nö.... Sayora csak egy halom csonthalmaz lett.
-Hát ennyit a jövödröl... szolt lekezelöen Inu és othagyta a hejet. Ahogy lassan haladt elöre a fák
kizöldültek és eltünt az arany és az ezüst szinek. Késö estére járt mikor vissza ért "családjához".
-Apa az a nö soha nemfogja elvenni tölled Sesshoumarut és téged se fog bántani. mondta
fáradtan
InuTaishou szomoruan magához ölelte a fiut.
-Apa nekem mennem kell még elkell intéznem egy fontos dolgott. mondta és rámosolygott a
férfira
Elengedték egymást és Inu megindult a kuthoz vagyis a kut hejére. Mikor rátalált a falura
észrevette ugyanazt az öreget akivel azelött beszélt.
-Hé, köszönök mindent! mondta Inuyasha és intett egyet az öregnek aki fejcsoválva nézet a
hanuyou után
Mikor megtalálta a kuthejét beleált a gödörbe. Mikor apa meghalt mert megmentette anya és az
én életem... gondolta és tesstét átfonta a vörös fény malyd mikor kinyitotta öszeszoritott szemeit
egy kutban találta magát. Kimászot a kutbol és a még mindig kicsi fát vizsgálta amikor a közelböl
vérszagott érzett. Futni kezdett és mikor a faluhoz ért egy hatalmas szellem rombolt és öis ottvolt...
De ez hogylehet ilyen velem soha nemtörtént... gondolta
Malyd meglátta hogy a szellem egyenesen kiskori önmagának fordul szörnyü érzés járta át... de
akkor meglátott egy fehér száguldo valamit ami erreagadta ött a szellem elöl és letette és ugyan
avval a lendülettel tovább indult a szellemnek akinek két percel késöbb a feje a porba hullot.
-Megmondtam hogy nem bánthatod... mondta keményen
Inuyasha leesett állal figyelte a fiatal Sesshoumarut aki felkapta a kicsit és oda adta egy halando
nönek akit a nevén szolitott.
-Michiru vigyázz rá. szolta kedvesen és a kics Inuhoz fordult. -Fogadj szot neki mert most elkell
menem. mondta idegesen a szellem látszot hogy valami idegesitette.
-Sesshoumaru hova mész? kérdezte kicsit feszengve a kicsi
-Most nemérek rá de ha visszajövök elmesélem... kiáltotta utközbe és elszáguldott.
Inuyasha (az idös) megkövülve nézte a bátyát és nemis tudta mért de követte öt persze csak
tisztes távolságbol hogy az idössebik fele nehogy észrevegye ezt. Mikor észre vette hogy apja és
annya szagát érzi pánikroham futott rajta végig közelebb ment és szélárnyékbol figyelte
mitörténik.
Takemaru és apja küzdöttek. Izayoi ott ált a démon háta mögött malyd Sesshoumaru felkapta a
nöt és egy ugrással két mérföldel arébb lerakta.
-Apának szüksége van rád menny a fiadhoz... a faluban van! mondta és apja mellé ált.
-Ha egyszerre 10 en áltokk ki ellenem akkor sem gyöztök le soha! mondta idegesen Takemaru
Apja és fia egymásra néztek és egymásra mosolyogtak. Malyd egyszerre támadták meg
Takemarut aki nem adta fel. Hatalmas erövel rendelkezett... Inuyasha kezeit tördelve figyelte a
csata végkimeletét emlékezett hogy akkor halt meg apja maikor Takemaru elvette tölle Su'ungát
apja egyik legerösseb kardját... a démonok fegyverét.. Ez most se történt máshogy Takemaru
megszerezte a kardott és hangosan kiáltott...
-Gokuryuuha!
A támadás ereje hatalmasat sujtott még Inuyasháig is elért. Inuyasha szomoruan figyelt tudta
hogy: Apa itt halt meg de akkor most a testvérem is meghal? gondolkozot szomoruan mikor
meglátta hogy egy alak még áll megkönnyebült... Testvére ált ott apja holtteste elött.
-Apa nem halhatsz meg! mondta Sesshoumaru sirva kezébe vette a Tensaigát és meglenditette
apja nemsokára fölált.
-Fiam... Inuyaha könnyezve figyelte az eseményeket. Sesshoumaru átölelte InuTaishout és
egymást támogatva mentek a falu felé ahol elébük rohant Izayoi és a kiss Inuyasha is... és a
többi falusi is.
Inuyasha látta ahogy bevezetik a két sérültett a házba...
Inuyasha megfordult és lassan kullogott a kutig. Lehet hogy avval hogy megöltem Sayorat nagyon
felbolygattam a jövött... Apa és anya is él és... a bátyám is a családom lett....  De érzem hogy
nemlessz semmi baj.... gondolta és már a kut mellet ált. Elövette az égkövett és hirtelen