Megjegyzés: Ennek az elejét nem én irtam és eleve elnézést kérek hogy másnak a munkájába
bele kontárkodok... Remélem attol hogy én más befejezést talláltam neki még az irojának
tetszeni fog. Ui: Az iráshibáktol kérlek tekintsetek el mert egyes betük a bilentüzeten rosz hejen
vannak és nem tudom mással helyettesiteni.  Jo olvasást  Anett.

~ A halál és győzelem ~       
Kagome gyorsan futott vissza harcolni. Éppen Naraku ellen harcoltak. A lány sietett, hogy
segítsen a többieknek. Egyre csak vízhangoztak a fejében Inuyasha szavai: Siess!
Minden rosszra gondolt már mivel túl nagy csend volt a környéken. Kagome felnézett az égre
futás közben, a nap már lemenőben volt és a horizontot vérvörösre festette. Kagome rossz
érzései nem múltak el. Egyszer azonban megállt és megérzett valamit:
,,Mi ez? Még sose éreztem hasonlót! Úgy érzem, mintha ez lenne életem utolsó naplementéje!
Nem az nem lehet!”
Ez a mai naplemente kifejezte őt: büszke és reménnyel teli volt, de szomorúság is volt benne.
Szomorúság mely után sötétség jön, de reményt ad, hogy egyszer majd visszatér a fény.
Ekkor egy sikoly hallatszott nem messze tőle:
- Ez Sango!
Megint futni kezdett:
„Remélem Sango jól van és a többiek is! Jaj! Mindennek az oka a szent ékkő! Ők tehetnek erről
a
szörnyűségről! Ha a szent ékkő nem születik meg boldog lenne mindenki! De most ez van!
Nyernünk kell!”
Kagome ekkor vissza emlékezett egy jóslatra amit nem régen hallott, de senki nem tudta
megmondani kinek is szól a jóslat:
„Aki életében gyűlői azt akit nem ismer, halálában is gyűlölni fogja…E két dicső vérvolnal a két ős
miatt szakadjon meg az utódok által! Ők nem ölhetik meg egymást, egy külső közvetítőért adják
mindketten életüket……”
- Most már tudom kinek szólt ez a jóslat! Ez nekem, Kikiyonak, Narakunak, Onigumonak és
Inuyashának szól.
Ekkor Kagomét egy csapás érte. Kagome összeesett. Míg a jóslaton töprengett nem vette észre,
hogy a csata közepébe került. De ez nem az a csata volt itt csak a „szolgák” küzdöttek. Néhány
másodperc múlva feltápászkodott és nagy nehezen átvágott a tömegen. Miután visszanézett a
csatázó tömegre megakadt a szeme egy tavon. A víz tükrét semmi sem zavarta de, ha Kagome
lelkét tükrözte volna iszonyatos nagy hullámok csaptak volna ki belőle. Tovább indult és végre
rátalált a többiekre. Ekkor bevillant az itt töltött idő egyes részei:
Inuyasha alszik a fán……a szent ékkő keresése……Miroku, Sango és Shippo barátsága……a
sok szenvedés….. Inuyasha első csókja....Inuyashával töltött éjszaka….a jóslat….az átok…
Végre összeállt neki: az életét kell adnia Inuyashának, hogy legyőzzék Narakut. Becsukta a
szemét. Magának se merte bevallani, de néhány könnyet nyelt le.
Utolsó percek…..készült hasonló napra, de nem ilyen hamar. Sose hitte volna, hogy ez lesz.
Fiatal volt még, hisz csak 16 éves. Most igazán élni akart. Bátor volt nem félt a haláltól:
- Itt vagyok!
Mindenki ránézett, Inuyasha rákiáltott:
- Kagome menj el!
- NEM!
Kaede anyó odalépett hozzá a többiek viszont folytatták a harcot:
- Tudtam, hogy eljösz!
Kaede anyó szeme könnyes volt és szomorúan elmosolyodott:
- Rájöttél?
- Igen.
- Akkor Kagome neked kell eldöntened mi legyen a sorsod, a sorsunk!
- Már döntöttem!
- Lám, lám ki van itt!?
-Naraku!
Kagome ránézett a félszellemre, aki megszólalt:
- Igen én vagyok!
Ezzel egy újabb támadást védett ki. Kagome nagyon csodálkozott rajta, de:
„Nem lehet, hogy az egész ékkő nála van! De túl erős!”
- Kagome!- szólt közbe Kaede anyó .- Tudod mit kell tenned! Ne feled tőled függ minden!
Azzal Kaede anyó elvonta a figyelmét Narakunak a varázs nyilaival. Kagome ismét gondolkozóba
esett:
„Mit kell tennem?”
Ekkor Inuyasha ugrott oda hozzá. Nem szóltak egy szót se, de Inuyasha belenézett a lány
szemébe. Kagome fájdalmat fedezett fel a fiú szemeibe:
- Kagome…..
- Inuyasha…..
Megcsókolták egymást. Két percen keresztül nem engedték el egymást. Inuyasha utána
megszólalt:
- Nem kellett volna idejönnöd!
- De igen!
- Van egy kérdésem melyre választ keresek: A lenyugvó nap utolsó fénysugara! Ez mit jelent?
- Naraku mióta azt mondja, hogy a tiszta szellemvér mennyivel jobb. Ezért ez a mondat a
győzelmünket szimbolizálja. Itt az ideje, hogy a tiszta vérű szellemeknek el kell fogadniuk a
halandókat és a félszellemeket…..
Kagome tekintete találkozott a többiekével „Tedd azt amit tenned kell!- Kaede szavai
vízhangoztak
a fejében- Tedd azt amit tenned kell! Tedd azt amit tenned kell!”De mit kell tennie?- nem jutott
semmi az eszébe aztán:
Kiskorába hallotta ezt:
Add át mindenedet neki !Offrir Cheque!
- Offrir Cheque!- ismételte magába .- Add át mindenedet neki! Offrir Cheque…..
Amíg ezt mondta tett néhány lépést,de aztán megfordult és ránézett Inuyashára. Odalépett hozzá.
Felnézett az égre. Már csak pár napsugár világította meg a horizontot, ami, ha lehet még
vörösebb volt. Sóhajtott egyet. Megcsókolta Inuyashát és arra gondolt, hogy minden erejét átadja
amilye csak van:
- Offrir Cheque!- suttogta.
Felvillant az első csókjuk pillanata. Aztán az együtt töltött estéjük:
Ülnek egymás mellett….megcsókolják egymást…..levetkőznek…..izzik körülöttük a
levegő….átadják magukat az élvezetnek…..
Ekkor mintha villám csapott volna beléjük. Kagome érezte, hogy rázza valami amit nem lehet
leírni. Aztán látta, hogy a szivárvány minden színének megfelelő sugár áramlik át a fiú testébe.
A jelenség amilyen gyorsan elkezdődött olyan gyorsan el is múlt. A jelenség alatt mindenki
abbahagyta a harcolást és Kagomét és Inuyashát figyelte.
Kagome összeesett. Testében semmi erő nem maradt. Magánál volt, de tudta, hogy meg fog
halni. Már semmilyen félelme nem volt. Inuyasha ekkor furcsán kezdte érezni magát. Teste körül
vörös lángok csaptak ki:
- Mi a…..
Testét ismeretlen de hatalmas erő járta át. Erő mellett bátorságot is kapott. Odaugrott Naraku
elé, aki megszólalt:
- Azt hiszed ez engem megállít?
- Nem! Nem hiszem, hanem tudom!
- Akkor meglátjuk!
Csatázni kezdtek, de csak ők ketten. Mindenki állt és nézte őket. Még a „szolgák” is. Inuyasha
fejében felcsendült egy ismerős hang: „Emeld fel a kezed!”
Inuyasha felemelte a kezét és egy pajzs alakult ki körülötte. Naraku épp egy méreggel teli zsákot
dobott oda, de a pajzsról visszapattant és Narakut találta el. Naraku a földre esett és felordított a
fájdalomtól amit a méreg okozott. Egy kis idő múlva Naraku feltápászkodott:
- Ezért meglakolsz Inuyasha!
De Inuyasha felemelte a jobb kezét és elkiáltotta magát:
- Se Dérober!
Inuyasha bal keze még mindig a pajzsot tartotta, de a jobb kezéből egy kék fénysugár röpült
Naraku felé. Mindenki megijed, de nem a sugártól, hanem attól, hogy Inuyasha hangja mellett
még Kagome is megszólalt.
Narakut ismét eltalálta a „varázslat” és a földre esett, de felállt.
Ekkor Inuyasha és Naraku felszálltak a levegőbe és egyszerre kiáltották el magukat:
- Se Dérober!
Inuyasha pajzsát áttörte a „varázslat” és eltalálta a hanyout. Inuyasha pedig Narakut. Mindketten
leestek a földre. Mindenki megkövülten nézett rájuk, Inuyasha néhány másodperc tán felállt:
- M-mi történt?
Mindenki Inuyasha nyakába ugrott és kiáltoztak:
- GYŐZTÜNK!
Inuyashának ekkor bevillantak az emlékei:
Kagome megcsókolta……átszállt belé a lány ereje…..
- Kagome hol van?
Ekkor mindenki elhallgatott és félre álltak az útból. Kagome a földön feküdt, mozdulatlanul.
Inuyasha azonnal odament hozzá és letérdelt mellé:
- Kagome…..
A lány ránézett:
- Győztünk?
- Igen! Nemsokára együtt ünnepelhetünk!
- Jó lenne….
- Mi? Nem halhatsz meg!
- Inuyasha ez az én sorsom! Nekem meg kell halnom mindenkiért! De látni akarom a művem, a
te műved, a mi művünket!
Inuyasha felemelte a lányt. Aztán visszafektette:
- Inuyasha…
- Igen?
- Szeretlek…..
- Én is…..
Inuyasha szeméből könnyek kezdtek folyni és megcsókolta a lányt. Kagome elmosolyodott.
Megfogadta, hogy mosolyogva megy el…..
Inuyasha felkiáltott:
- KAGOME!!!!!!
Kagome utolsó erejével felnézett az égre. A lenyugvó nap utolsó fénysugara a szeme előtt bukott
alá a horizontnak………




~ Egy barátság kezdete ~       

A szél sebesen száguldozott hirtelen elborult az ég és felhök gyülekeztek.
Inuysaha még mindig ölében tartotta a lányt.Síros szemekkel kiabálta a nevét...  Miroku és Sango
egymást ölelve sírtak láták a fiu szemébe a mély szenvedést. Kaide is könyezve figyelte az
eseményeket majd meghassadt a szive amikor megpillantota Kagome tükrös szemét. Ahogy
látta szerencsétlen Inyashát hogy üvölt a fájdalomtol, a mindig erös tetrekész Inuyasha most igy
megtörve...
Inuyasha minden erejét öszeszedte és akkorát üvöltöt hogy megremegett a közelit to vize. A
többiek szive is beleremeget a fájdalmas hangba.
A fájdalmas üvöltés a legmeszebbi helyekre is eljutott. A hangja rengete érzést és hatalmas
fájdalomrol árulkodot a fák is meghajoltak a szélben ami abban a pillanatban föltámadt mintha a
táj is a fiuval együtt üvöltene. A ég beborult szörnyü vihar volt készülöben mintha ö is sirni
készülne és haragudna Kagome haláláért és barátai szenvedéséért.
A szél messzire repitette a hangokat ahol valki nagyon messze töllük ezt meghallota...

Ugyanakkor máshol

A tájat mindenfelöl sötét felhök boritották pedig párpercel ezelött még lehetett látni a gyönyrü
fényjátékát a naplementének. Egy sziklás ösvénynétöl nem mesze Sessomaru és Rin sétáltak
amikor a szellem észrevette a fájdalmas üvöltést. Bár sose volt rémülös szellem de enek
hallatára még ö is megrázkodott. Elsőnek arra gondolt elindul a hang irányába de aztán megláta
a remegő Rint odalépet mellé:
-Rin maradj itt Jekinnel és ne mozduljatok!!! Elég világos voltam?- tudta hogy a kislány
engedetlen ha arrol van szo ö a világvégéig is követi a gazdáját.
Rin bolintot Sessohmaru pedig elindult a hang irányába amikor ismét meghalotta ugyanazt a
szörnyü fájdalmas üvöltést. Ekkor már érezte hogy valahonnan ismerös ez a hang. Még magasan
ugrált az erdök felet azon gondolkodot mért indult el hisz öt általában nem érdekli másnak a
szenvedése messze nem, de aztán arra gondolt biztos valami véres csata van arra és lehet hogy
nem szeret segíteni senkinek de öldökölni annál inkáb. Aztán ismét meghallotta azt a
borzongtato üvöltést. Érezte hogy egyre közelebb van a céljához hisz a hangok is egyre erösödtek.
Ekkor hasítot bele a ledöbenntö fölismerés... ez testvére hangja Inuyasha üvöltözik ílyen szívet
tépdesöen. Sesshomaru nem ált meg de nagyon furcsának találta a dolgot és mivel
kiváncsisága nagyon erös volt hisz még életében nem hallota öcsét igy üvöltözni ezért meg se ált
és még ha lehet méggyorsabban ment mint eddig.
Egy nagy tisztásra érkezett egy csomo embert látott a közeli falubol majd megpillantota Naraku
csatlosait előrántota a kardját de még mielőt letudta volna mészárolni az egyhejben ácsingozo
elenfeleket egy kezet érzett a válán, védekezően hátra csapot de az íleto elkerülte a támadást.
Legnagyobb meglepetésére a "hátbtámado,, Kayde anyo volt. Kérdön nézet rá hisz az idős
aszony szeméből még mindíg csorogtak a könnyek. Pár percig egymással szemben áltak de
Sesshomaru megtörte a csendett:
-Mit csinálsz itt vénasszony.És mért véded ezeket a talpnyalokat?mutatot a hátamögöt lévö még
mindíg mozdulatlan szellemekre.A hangja most szokatlanul kedves volt talán azért mert olyan
embert mint Kayde soha nem látot sírni.
-Ök mostmár nincsenek a vezetőjük meghalt.felelte könybelábadtt szemekkel.
- Ezzel azt akarod mondani hogy Naraku... halot? a szemei kikerekedtek és a kardot is leengedte.
-Pontosan.
-Akkor az öcsém is halot... kérdezte a hangjában nem lehetett érezni de ő érezte hogy agodik érte
szokatlan volt ez neki hisz a félvérért soha nem érzet semmit... de a gondolatmenetét
megszakította egy másik gondolat. Kiskorukban amikor még apjuk élt nagyonsokat voltak együt
és nagyon szereték egymást... de amikor édesapjuk meghalt akkor más lett a kapcsolatuk
érezték hogy egyre távolabb kerülnek egymástól.... de it abahagyta a gondolkozást. Mért törnek
rám ilyen kérdések?... Tete föl magának a néma kérdést de válasz hejet Kayde anyo
megragaddta a karját és kijebhuzta hogy lássa mi történt a testvérével.
Mikor odaértek Sesshomaru látta hogy körülötte mindenki sír az öcse pedig könybelábadt
szemekel szorítsa magához a halot Kagomét. Érdekes érzés futot végig rajta éretzte ahogy
futkározik hátán a hideg amikor öcse ismét felordítot nem tudta mihez kezdjen a látványal hisz ök
háboruban vannak egymással és utálják egymást... De mért kell enek így lennie...? tete föl
magának a kérdést... Nem értette magát mért kell neki most ilyenekre gondolnia hogy lehet hogy
az erös szellem most sajnálatott és nem szánalmat érez öccse iránt akit már régesrég gyülöl....
Kayde anyo ismét a válához ért de Sesshomaru nem moccant... Rin és Jekin is ott termet
mellette a kislány szinte olvasott a gazdája gondolataiban. Érezte hogy gazdája most tanácstalan
és látta is rajta ö nem szolhat hogy mit tegyen de... Rin levete gazdája oldalán fityegö Tensaigát
és Sesshomaru kezébe nyomta. Sesshomaru előszőr tétovázot de aztán mégegyszer eszbe jutot
az a kérdés hogy: Mért kell ennek így lennie.... most megis válaszolta hát azért mert a testvérek
vagyunk istenem mit tetünk, mennyi elvesztegetett idö.
Megfogta a Tensaigát és az öcse felé nézet anyi sok veszekedés vita és véres csata mind hiába...
Közelebb lépet a testvéréhez és megfogta a vállát.Inuyasha tudta hogy kivan mögötte de nem
hagyta abba a sírást nem szégyelte hisz KAGOME halott... lassan öszeszedte magát és letete a
földre a halot lányt fölált és tétova lépésekkel elindultt, de érezte hogy bátya keze még mindig a
válán van. Hozzá fordult és észrevet valamit a testvére szemébe amit nagyon régen nem látot
csak akkor amikor még kicsike volt akkor látta a két testvér egymással szemben áltak és
mozdulni sem bírtak.Csöndben nézték egymást és meg sem mertek mozdulni a csendet
Inuyasha törte meg előréb lépet és elordította magát:
-Kagome meghalt...üvöltötte a szeméből csorogtak a könyek és remeget.
Sesshomaru szinte érezte azt a kínt amit a testvére most átél.  
Inuyasha is tudta hogy most a testvére tényleg a testvére és hogy most elösször közel érzi
magához Sesshomarut. Közben lépet, legbelül ö is érezte azt a kérdést hogy mért kellet
mindennek így történnie mért volt szükség erre a tragédiára hogy a bátyát ismét a bátya
lehessen.
-Mért kellet ennek megtörténnie...?kérdezte Inuyasha mélyen Sesshomaru szemébe nézve.
Sesshomaru nem szolaltmeg csak elfordította a fejét a halot Kagome irányába. Ekkor
legnagyobb megdöbenésére öcsse a karjaiba eset és magához szorította. Elkezte verni a vállát
de tudta jol Sessomaru hogy ezt már csak végsö elkeseredésében teszi. Lefogta öcse karjait és
ö is átölelte...
Mikor megnyugodott Inuyasha Sesshomaru elengedte és odalépet a halot lányhoz előrántotta a
Tensaigát és magaelé tartota ekkor meglátta az alvilág küldötteit amit senki más nem látott
rajtakívül. És belehasítot a lány hülledező testébe. Aztán elált az utbol odaengedte az öcsét aki
nem tudot szohoz jutni és letérdelt az élettelennek tünö lányhoz. Magához huzta majd gyengéden
megcsokolta és ekkor vette észre hogy Kagome vissza csokol. Tovább csokolozta kis idő multán
fölnéztek mind a ketten és síros szemmel köszöntöték egymást:
-Szoval tényleg szeretsz? kérdezte Kagome könnyes szemekkel.
Inuyasha magához huzta és mégegyszer megcsokolta. Miután ajkuk szétvált Kagome fölált és
odasietett a többiekhez akik forron koszöntötték. Malyd a végén Sesshomaruhoz ment.
-Köszönök neked mindent... mondta majd megölelte és megpuszilta az arcát. A nagy szellem
vörösödött mint az alma de azért még odafelelte hogy szivesen.
Mindenki vigyorgot a vörös szellem látványán egyedül Inuyasha nem.
-Ugylátom mihelyt fölébredt Kagome egyböl más nyakába veti magát. mondta mint aki megvan
sértödve de belül vigyorgott.
-És ezt most kinek céloztad...?kérdezték szinte egyszerre a szellem és Kagome.
De Inuyasha válasz hejett oda ált kettéjük közé és mind a kettö vállát átkarolta. Ekkor már érteték
hogy Inu csak jokedvében mondta. Rin is könyeit potyogtatva rohant Sesshomaru felé és
egyenesen a karjaiba ugrott.
-Nagyon örülök hogy hejesen cselekedtél...bezzeg Jeki már nem volt ennyire boldog söt leakarta
torkolni a gazdáját amiért ösi ellensége életét boldoggá tete és rádásul ölelgette is...de még
mielött megszolalhatott volna azelöt eltalálta egy kö amitöl hanyatvágodott. Sesshomaru fölvette a
követ és Rin eldobta mielőt még Jekin kritizálni tudot volna valamit is.
Mindenki nevetett még a szellem is vigyorgott ami tőlle elég szokatlan volt.

Késő estig beszélgettek le se feküdtek és ami a legszokatlanabb volt Sesshomaru is otmaradt
velük. Nagyon későre járt amikor mindenki elaludt.

Másnap

Sesshomaru kelt fel legelsőnek. Boldogan nézet körbe látta hogy Rin és Jekin annak ellenére
hogy Jekin tegnap alig lehetet kibékíteni ma pedi Rin karjaiban alszik. Miroku és Sango is
csöndesen alszanak rádásul az a perverz szerzetes pofátlanul a lány hátsofertáján tartotta a
kezét... Kagome és Inuyasha is egymásba karolva aludtak nagyon meghato volt a látvány. A kis
Shipo és Kirara is aludtak. De akkor vette észre hogy valaki hiányzik innen....
Kayde anyo kinn ült és csak előre nézett. Figyelte a napfényt hogyan bujnak elö a nap sugarai a
hegyek mögül. Sesshomaru Kayde mellé ült.
-Nem gondoltam volna hogy megteszed...monta Kayde.-Tudtam láttam álmomban az érkezted de
nem gondoltam hogy ez megfog még történni.
-Nagyon bölcs vagy te. De azt is tudnod kell ami ezután történni fog.
-Tudom itakarod hagyni ezt a hejet nem akarsz az öcséddel egycsapatba lenni.
-Nem ez nem egészen így van, tudom hogy ö a testvérem de...nem merte folytatni.
-De nem akarsz belemászni az életébe...
Sesshomaru csak a fejével bolintot.
-De ezt mért nem mondod el neki?
-Mégis hogy mondjam meg neki hogy ne bántsam meg...
-Mert ha csak ugy szonélkül lelépsz nem fográd haragudni? Akkor nemfog neki fajni? kérdezte
Kayde cinikus hangon.
Sessomaru fölált majd a közeli szakadékhoz sétált és nézte ahogy felkel a nap.
Lassan a kunyhoba mindenki fölkelt és kiment. Inuyasha amikor nem látta a testvérét azthitte
megint elment egyből megis jegyezt Kagoménak hogy ez a rohadt árulo megint ithagyta (öket).
Persze belül nagyon fájt neki hogy megint szonélkül megy el de nem akarta senkinek se
mondani mennyire bántja a dolog..
Mikor Inuyasha kilépet a kunyhobol kereste a testvérét a szemével de nemsok esélyt adott rá
hogy megtalálja.Szinte biztosra vette hogy elmet. De amikor meglátta a szakadék szélén álni
megkönyebbülten sohajtot fel. Elkezdet futni a bátya felé ugy mint akit leakar dobni a
sziklapárkányrol de aztán a végén megfogta.
-Mit csinálsz ílyen kora reggel kin?
-Szerinted?
-Á szoval a tájban gyönyörködsz? kérdezte gunyosan majd beleboxolt a bátya vállába.
-Nem én vagyok az aki minden este a holdat lesi és alkalom adtán vonyít is. mondta széles
vigyorral a képén
-Te idefigyelj ne kritizálj mert...
-Mert megugadsz? kérdezti Sesshomaru a szavába vágva.
-Majd meglátod...
-Ugyan mitt te bolhafészek? kérdzte Sesshomaru gunyos hangon
Egymásfelé fordultak és hangosan "beszéltek,, és az öklüket mutogatták egymásnak.
-Na de fiuk mégis minek veszekedtek. kérdezte Kagome
A két fiu mintha ott se lett volna vitáztak tovább.
-Fekszik. ordította Kagome teljes hangerővel.És mind a ketten hasravágodtak pedig csak
Inuyashán volt lánc.
Kagome hangosan felnevetet. Kellet 1-2 perc még Sesshomaru észhezkapot hogy ő is elhasalt
(de ez csak jöt ugy magátol nem tudta mért) mikor észrevette magát fölkelt leporolta magát és
kijelentete hogy csak egy hangyát vizsgált meg közelröl. Kagome még mindig hangosan nevetet
-Mit nevetsz, remélem jolszorakozol rajtam?! monta ingerülten Sesshomaru.
Inuyasha még mindig a földön feküdt de tartota magát megprobált komoly maradni de kitört
belöleis a nevetögörcs.
-A hangyákat mi?! kérdezte Inuyasha röhögögörcsbe rándulva
Mire odaértek a többiek mindenki lehiggadt. Miroku arcán egy nagy tenyérnyom piroslot Sango
pedig máshogy vörösödöt.
Körbe leült a kiscsapat és azon töprengtek hogy most mihez kezdjenek magukkal.
-Hiába gyöztük le Narakut ha az égkö még nincs meg. mondta Kagome
-Nagyonsok égkődarab volt Narakunál. szolt közbe Miroku
-Mostantol kezdve az égkövet kel egyberaknunk. javasolta Kagome.
-És mégis hogy kezdjünk neki...szolalt meg Sango
-Veletek tartok én látom az égkövet. mondta Kagome
-Szerintem ezt mi is tudtuk. mondta Inuyasha.
Rin odalépet Sesshomaruhoz és azt kérdezte:
-Ugye mi is velük maradhatunk?
Sesshomaru szomruan nézet el mesze a horizonton tulra. Rin már tudta a választ és valahogy a
többiek is megérteték hogy mit akar mondani.
-Mért akarsz minket ithagyni. kérdezte Kagome
-Figyelj ide tudom hogy különbözünk és azt is hogy nembiztos hogy mindig joban leszünk. De
testvérek vagyunk...
Sesshomaru nem szolt csak anyit:
-Nekem nem itt van a helyem. És szerintem csak akadájoznánk egymást.
-Jó figyeljetek van egy ötletem szerintem tartts velün 1 hétig és ha nem tetszik
elmehetsz..Javasolta Kagome
-Ez remek ötlet olyan jo mintha én mondtam volna. felelte Inyasa kicsit se nagyképüen...
Sesshomaru csak pislogot annyira meglepte az ötlet. Miroku és Sango bologattak evvel igazolva
hogy jó ötletnek tartják.
Rin baba szemekkel figyelte gazdája arcát, hisz nagyon szerette Kagomét.Talán életében
elősször Sesshomaru igazán  boldognak érezte magát, ugy érezte nincs egyedül hogy végre
szereti öt is valaki...Az arcán nem lehetet látni hogy mit is érez most igazán de ha valaki annyira
ismerte őt mint Rin akkor tudta hogy a gazdája szemében nagy boldogság van. A végén nagyon
eröltetet lemondó hangon:
-Hát jó legyen...De csak Rin miatt megyek bele...tete hozzá rögtön.
A kislány örömében Sesshomaru nyakába ugrott.
-Rendben a csapatunk összeált. De megkéne tudni hogyan szerezzük meg a többi
égköszilánkot.öszegzet Inuyasha 
-Nagy része az égkönek már nállunk van.összesen még 5 szilánk hiányzik.2 Koagunál 2 pedig
ismeretlen hejen van az utolso Pedi Kohakunál...mondta Kagome.
-Szerintem probáljuk meg kiszedni Koagubol a meglévö 2-öt utánna pedig ismét utnak indulunk.
javasolta Sango
-Na persze szerintetek ideadja majd a két szép szemetekért nektek az égkövet...Annál ö
bekébzeltebb alak hogy valamit is önkéntesen tegyen.mondta Inuyasha lenéző hangon.

A nap már lemenőben volt és a horizontontul vörösre festete az eget és lassan megjelent az első
csillag fény az égen ma uj hold lesz ezért Inuyasha nem aludt el. Másnap reggel elindultak a
farkasok barlangjai felé de persze hiába mentek nem adták nekik oda az égköszliánkokat.
Persze Inuyasha megint a heves vérmérsékletével kettéakarta vágni Koagut de Kagome nem
engedte.
Következö nap ahogy sétáltak találtak egy falut ami teljesen üres volt.
-Mi történhetett itt.kérdezte Sango tanácstalanul.-Édesapám és én gyermekkoromban sokat
jártunk itt. Álandoan nagy nyüzsgés volt itt és most egy árva lélek sincs.
Inuyasha körbeszimatolt de nem érzet semmi rendellenes szagot. Egyszerre csak mögötük nagy
ricsajra letek figyelmesek mindenki hátrakapta a fejét.De igyekezniük kellet elsietni onnan hisz a
falut körülvevö hegyekböl hatalmas kövek zuhantak alá. Sesshomaru honaalá kapta Rint és
biztonságos hejre tette eközben Inuyashát eltalálta egy nagy szikladarab de sikerült neki
megszöknie a többi elöl Miroku Sango Shipo Kirara hátán mentek a többiekhez. Mikor
abbamaradt a köomlás megdöbenve figyelték a szétrombolt falu utolso maradványait. Mikor
mindenki kifujta magát csodálkozva figyelték egymást.
-Mi a fészekes fene volt ez? kérdezte Inuyasha felháborodva.
Senki nemtudot rá válaszolni, talán nem is kérdésnek hanem elsö fölindulásbol mondta
magának hisz a jokora kötöl ami a fejére eset egy nagy pup let a fején.
-Mindenki jolvan?kérdezte Miroku.
Mindenki bolintot.
-Kagome!! üvöltöte el magát Inuyasha.Most nyilalt bele a felismerés azért ütöte le a kö mert
visszasietet Kagoménak segiteni kijöni a sziklaomlás alol. Mikor leütötte a kö leeset a földre és
egypilanatra elájult miután magához tért csak arra emlékezet hogy kikel jutni innen. A szive egyre
hevesebben vert és alig birt levegöt venni.-othagytam othagytam üvöltöte magában.-Mi lesz ha
valami baja lesz?
-Kagome!!!! üvöltöte méghangosabban
-Kagome!! üvöltötték mostmár egyszerre.
Sango fölpattant Kirara hátára és ugyment vissza.Miroku bugdácsolva sietet vissza. Sesshomaru
és Inuyasha is nekilátak keresni Kagomét.
Inuyasha letérdelt a földre és körbeszimatolt most érzett valami nagyon érdekes szagot de öt
most ez csöppet se érdekelte.
Egyszer csak valahonnan mesze egy nagy szikla alaol megérezte Kagome illatát. Hangosan
üvöltözni kezdet és közben a sziklákat hajigálta arréb.
-Kagome tarcs ki itt vagyunk.orditotta egyre idegesebben hisz vérszagot érzet, erös vérszagot.
A többiek is mind odasiettek segitetek Inuyashának a köveket hajigálni.
Egyszerre csak észrevették Kagomét a kövek alat. Vér volt körülötte rengeteg vér.Inuyasha
Kiemelte a lányt és döbbenve vette észre hogy Kagomén egyetlen egy seb nincs csak a fején volt
egy apro karcolás mert a kövek kupolát alkottak fölötte igy nem eset neki baja a többi sziklátol. A
lány viszont eszméletét vesztete.
-Nincs semmi baja.mondta Sango.-Csak elájult.és a kezét Kagome ütöerére rakta.
Inuyasha megkönyebbülte sohajtot fel de megfogta a lányt és kivitte a falu törmelékei közül.
Sesshomaru otmarad és érdekes dolgot vélt felfedezni.
-Inuyasha! szolt oda testvérének.
Inuyasha lettete a lányt a földre és végig nézte semmien seb nem volt rajta.
-Sesshomaru nekedszolt.mondta Sango de Inuyashaán látszot menyire ideges. Inu megse
mozdult a lány kezét fogta és az arcát simogatta. Sango megfogta Inuyasha kezét és
megszoritotta nem akarta hogy megint nagyon fölidegesítse magát hisz neki se tesz jot.
-Kagoménak nincs semmi baja csak elájult de Miroku elment vízért.mondta nyugodt hangon
Sango.-A testvéred hív menj oda!! szoltrá egykicsit eréjesebben és meglökte.
-Mi az hogy csak?! üvöltöt vissza Inuyasha remegö hangon.
De ekkor visszajött Miroku és a vizet odadta a még mindig térdelö Inuyashának. A félvér lasan a
lány szájáhozemelte a vizet és megitatta. Kagome keze megszoritotta Inuyasha kezét és kinyitotta
a szemét. De szinte azonnal be is csukta hisz a féldémon egy csokkal tapasztotta be a szájját.
Miután különváltak Kagome csillogo tekintetel nézet rá.
-Csak nem féltettél? kérdezte erötlenül.
Inu csak bolintot.
Sesshomaru már türelmetlenül várt de ugygondolta bevárja az öccsét. Vlami nagyon különleges
dolog van ami nem feltétlenü jelent jot. És számára valami rettenetesen erösszagú dolgot érzet
de nem tudta meghatározn mi az de semmikép nem jelentht semmi jot.Ezért figgyelte tovább mi
történik az öccsével.
-Sango kölcsönadod Kirrarát?kérdezte Sangot de egy pillanatra nem vette le szemét kedvese
szeméröl.
-Persze hogy. Kirara odasétált Inuhoz és várt .
-Kirara vidd el Kagomét Kayde anyo kunyhojához!! Veled megy Rin Shipho és Jekin is. Inu most a
Rinnék fele figyelt:
-Nagyon figyeljetek Kagoméra ne engedjétek hogy visszajöljön ide és vigyázzatok rá.mondta
majd megszorította kedvese kezét és megcsokolta.
Kirara fölszált és sietve igyekezett vissza Kayde faluja felé. Inuyasha addig figyelte Kirarát mig
elnemtünt a szeme elöl.
-Inuyasha!! kiáltot oda Sesshomaru.
Végre mostmár a testvére tudott reagálni. Miroku és Sango is otteremtek a az idössebb szellem
mellet és döbente figyelték mi van a kiásott  Kagome hején. Inuyasha is odaért a gödörhöz és
meglepve figyelte a vértocsát ahogy valhová fojik de egyvonalban eltünik mintha csapoajtó lenne
ot de bejáratnak nyoma nem volt, se vérzö alakoknak...
-Szerintetek mi lehet ez? kérdezte Miroku
Sessho és Inu leugrott a gödörbe és hevesen keresni keztek bár nem tudták mit de megtalálták...
-Várjatok Inuyasha segíts kinyitni... szolt Sesshy
Inuyasha segítökészen ugrott a bátya mellé, és elkezdték felfele cibálni a fémes csapóajtót. De
hiába minden eröfeszítésük
nem lazult ki a csapoajto. Lassan már mind a 4-en az ajtot tépkedték de nem jutottak semmire.2
óra telt el így de semmi.
Mindenki kifogyot az ötletekböl fáradtan döltek hátra de szerencsétlen Sango hátrahajtotta a kezét
és ép a vértocsába tenyerelt, nagyon megrémült mert a vér még mindig langyos volt és folyékony
mintha nemrég vesztette volna gazdája..
Elvette a tenyerét és elkezdte rázni rola a vért. És a nagylendületben rátenyerelt a csapoajtora. Fél
pillanat mulva nagy füst és átláthatatlan köd szivárgot a csapoajton és a csapoajto hangos
robajjal eltávolodot a hejéröl. A kiscsapat gondolkozás nélkülbleugrott a fedetlen bejáratba.
Mikior földetértek mindenki igyekezet gyorsan földeríteni a hejet de nem nagyon ment mert
összesen annyi fény volt ami odafentröl áradt be.
-Mi a fene folyik itt... de Sesshomaru kérdését félbeszakította egy ujjab rengés.
Amien gyorsan jött a rengés olyan gyorsan abba is maradt.. Mindenki csodálkozva nézet körül
ahonnan bejöttek 1 hatalmas szikla álta utjukat.(Valószinüleg ha együttes erövel megprobálják
eltolni a sziklát könnyüszerrel sikerül nekik kijutni erröl a hejröl, de most eszük ágában sem volt
kimenni onnan) Nagyon érdekes hejre akadtak, fekete falak és fekete padloju fojososzerü hejség
volt. Egyszerre meghalottak egy nöi sikolyt, és mindenki elindult a hang irányába.
-Szerintem ez a falunak egyfajta védöheje volt. Sokszor hallottam már olyanrol hogy 1 falu bunkert
építenek a föld alá.mondta Miroku futás közben.
-Igy védték magukat a rossz szellemektöl vagy a banditatámadásoktol. füzte hozzá Sango.
Egyszercsak megszünt a folyoso helyette egy hatalmas csarnokba csapott átt a hely, széles
lépcsö vezetet lejeb a csarnok közepéig. A mennyezeten összesen egy hatalmas tányéralaku
lámpa világítot gyér fénnyel. Allata pedig egy halott nö feküdt, Inuyasha lépet oda elsönek.
-Ez itt alig 10 perce ölték meg! állapította meg a nö szagárol és hömérsékletéröl.
Ekkor megnyilt a fal és elöbukkant belölle 1 hatalmas sárkánydémon. Hatalmas feje és hosszú
erös karmai. Fekete pikejei és vérbenuszo szemei szinte jobban világítottak mint a lámpa.Egy
pillanatig mindenkinek tátvamaradt a szálja, megkövülten bámulták a sárkánydémont.
-Inuyasha!!! Lám azthittem soha nem találsz meg. mondta és lépett elöre kettöt és átváltozot
emberé. Hoszu csipöig érö szöke haja és egy köralaku jel volt a homlokán.
-Miért mészároltad le a falu embereit? kérdezte vicsorogva Inu.
-Megéreztem a szagod. Tudtam hogy itt vagy! mondta lekezelöen
-Mitakarsz töllem? És honnan ismersz? kérdezte egyre dühösebben Inuyasha
-Várj kezdjük az elején, én Sahayo vagyok apátok egyik ellensége. És most probára akarlak tenni.
De nem lessz könyü dolgod...felelte és fényes láng jelent meg körülötte.
-Állolk elébe! ordította és hátraüvöltött a többieknek:
-Menjetek fedezékbe ez most itt engem akar. Sango és Miroku engedelmesen elmentek a közeli
lépcsöhöz és nézték a folytatást. Csak Sesshomaru nem mozdult az öcsse mellöl, ehejett inkáb
elövette a kardját és előremutatot Sahayo felé.
-Csak nem gondolod hogy a sarokban maradok és a körmömet fogom reszelgetni? néztet a
testvérére majd az ellenségére.
-Pedig jolálna a kezedben a körömreszelö. szolt Inu a végén és előrántotta a Tessaigát a
hüvejéböl és neki rontott volna Sahayonak csak a bátya elkapta a karját és hátravágta. Helyette
Sesshomaru rohant az elenségnek. De ezt gyorsan észrevette Sahayo és válaszképen még
mielőt odaért volna jobboldalrol gyomorba ütötte. Sesshomaru térdreset de az ellenség és
villámgyorsan felemelte malyd falnakcsapta olyan erövel hogy a fal is megrepedezett ő pedig
eszméletlenül zuhant a földre mert a fejét is bevágta egy kiállo köbe. Sango és Miroku odasiettek
Sesshomaruhoz és a lépcsöhöz vitték.
-Megmondtam hogy engem csak te érdekelsz.
-Te mocsok, nehogy azthidd hogy megrémitettél! ordította magábol kikelve Inu.
A szellem nem válaszolt semmit csak öntelten vigyorgott.Inuyasha nekitámadott a szellemnek a
szellem pedig elörántotta a kardját ami az oldalára volt csatolva.Sokáig küzdötek a kardokkal de
most hiába is probálta Inu elöhozni a kard erejét nem sikerült.De egy rossz mozdulat
következtében a szellem térdreesett.Inuyasha egy pillanat alat végezhetet volna Sahayoval de
történt valami...
Ebben a pillanatban a térdreeset Sahayo testébol enyhe fény tört elö és egy pillanattal késöbb
egy feketehaju zöldszoknyás matrozbluzos lány jelent meg Inuyasha elöt.Inu leeset állal nézte
ahogy a lány remegö térdekkel föláll és szohoz probál jutni:
-Inuyasha....kérlek ne bánts...! mondta elhalo hangon.
-Kagome....
Inuyasha nem törödve a veszéjjel (amiröl teljesen megfeletkezet) odalépet a lányhoz és
átölelte.Közben a Tessaigát ledobta magamellé. "Kagome,, átölelte Inut de valami megváltozott
furcsán kezdett ragyogni a szeme és csupa gonoszság áradt szét az arcárol.Kagome följebb
csusztata a kezét eggész Inuyasha válláig. Kagome kezén izzovörös karmok jelentek meg.
Kagome fölemelte a kezét és Inuyasha vállába mélyesztette a karmát.

Eközben Kayde falujában

-Kagome!!!Kagome!! Jobban vagy?
Shipo már félorája probálta ébreszgetni Kagomét de a lány nagyon mélyen elaludt. Kaide anyo
adott neki gyogyteát amitöl elálmosodot. De már nagyon ráfért a pihenés hisz nagyon
idegesítette Inuyasha sorsa.
-Kagome!!!
A lány lassan kinyitotta a szemét és fáradtan felült. Elsö gomdolata Inuyasha volt. Nagyon
aggodott a fiuért.
-Shipo Inuyasha holvan? kérdezte de a választ szinte magátol is tudta.
-Még ottmaradtak a faluban találtak valamit. felelte Shipo
-Ott ahol mi voltunk? kérdezte és fölált az ágyrol majd fölvette a ruhájit
-Igen de most hovakészülsz? kérdezte Shipo aggodoan.Majd figyelte a gyenge lány ovatos
mozgását.
-Ugyérzem hogy bajban vannak, segítenem kell nekik. mondta aggodalommal a szemében.
Az ajton ebben a pillanatban lépet be Kayde anyo.
-Tudtam hogy elakarsz menni de előtte idmeg ezt segíteni fog hamarabb rendbejönni. mondta
Kayde és a kezébe nyomott egy pohár gyogyteát.
A lány egyszempillantás alat megitta a gyogyteát és vállára vette a nyilait és az ijját is. Kivágodott
a kunyhobol és sietös lépésekkel a falufelé vette az utja irányát.
-Kagome! szolt utánna Shipo Kirara hátárol -Csak nem gondolod hogy egyedül elengedünk
téged arra a veszélyes hejre?
Kagome fölpattant Kirara hátára.
-Kirara kérlek nagyon sies. mondta agodo hanngon.
Kérlek istenem add hogy ne essen baja. rimánkodott Kagome. Majd behunyt szeméböl könnyek
csordultak ki.
10 percbe se telt és megérkeztek a kövekkel boritott hejre.Kagome villámgyorsan leugrott Kirara
hátárol majd aggodva igy szolt:
-Nem látom öket semmere...De várj van itt valahol 2 égköszilánk. mondta és megfordult hirtelen
észrevette azt a hejet ahol ötis megtalálták.
-Itt van töllünk nem is anyira messze. állapitotta meg.És egy nagy köre mutatot.-Valahogy elkell
innen vennünk ezt a nagy sziklát.
-Nem fogg menni nekünk ez tul nehéz. állapította meg Shipo
-De mennie kell. Ugyérzem ök is itt vannak....és neki vettete magát sziklának.
-Shipo változz át Kougává. kiáltota el magát Kagome mert eszébe jutot egy fantasztikus ötlet
Shipo szonélkül engedelmeskedet bár nem tudta mire lesz ez még jo.
-Emeld fel a sziklát. mondta Kagome mikor a rokadémon Kougává lett.
Shiponak leeset, gyorsan fölemelte a sziklát és arréb vágta.

Eközben Inuyasha

Inuyasha a fölre eset és mélyen fájo tekintettel nézte a vörös szemü lányt.
-Mért..... teted ezt....?
A szerelméböl ismét világos fény tört elö és most édesanya alakját vette fel. Az anya hátán még
mostis nagyon tisztán látszotak azok a sebek amiket a bátya ejtet az aszonyon.
-És te mért nem segítettél nekem? kérdezte mély gyülölettel a hangjában és sátáni kacajal zárta
a mondatot.
-Anya...kérlek..
Annya egy lépéssel Inuyasha elöt termet hasbarugta a fiát. Majd Sesshomaru lett belöle.
-Gyülöllek!!! ordítota és ismét belerugott a már fekvö Inuba.
Eközben Sango már nem tudta elviselni a barátja szenvedését és utnakinditotta a
csontbumerángot. Sahayo vigyorogva kikerülte a bumerángot
-Vigyáz magadra nagyon mert a bumeráng visszacsap... felelte majd átváltozot Sangová és
egyugyanojan csontbumerángal támadást inditot az igazi ellen. A bumeráng eltalálta Sangot és
az eszméletét vesztve rogyott össze.
Ekkor már Miroku se birta sokáig és támadni probált de a fekete lyuk már akkor eltünt a kezéröl
amikor Naraku meghalt ezért csak a botot tudta használni. Sahayo csak nevetet rajta de aztán
átváltozot megint Sangová.
-Sango ne ted ezt. mondta Miroku de a szellem rá se hederítet. Elöre lenditette a kardját és
kiméletlenül Miroku válába szurta.
Sahayo ezután ismét Kagome lett és odasétált Inuyasához aki még mindig feküdt a padlon.
-Te hiszékeny balfék...mondta lekezelöen és magasba emelte a kardot hogy végezzen
Inuyashával.
Kagome mihejt meglátta Inuyashát a sajátmagával nagyon elcsodálkozott de aztán meglátta
annak a másik Kagoménak a kezében a kardot nem éppen barátságos állásban elövett egy
nyílveszöt ami már a kezében lilás fényt árasztot.
-Teljesen meindegy hogy kivagy nem érdekel...mondta
Sahayo odanézett és csodálkozva figyelt.
-De senki... érted senki nem bánthatja ŐT!! üvöltöte mostmár és elővette a ijjat.
Kagome löt a nyil süvitve száguldott Sahayo felé... A nyil áthatolt Sahayo homlokán és kieset
belöle 2 égköszilánk. Sahayo pedig csontvázformában eset ösze.
Egyszerre csak megszünt a bunker hejette egy falu kellös közepén taláta magát és a többieket. A
falu tele volt emberekkel de Kagomét ez most cseppet se érdekelte hisz minden barátja
eszméletlenül hevert körülötte.
Kagome elsönek Sesshomaruhoz lépet hozzá hisz észrevette hogy a Tensaiga pár méterel
meszeb van tölle.
A kardot felvette és Sesshomaru mellére tette.Pár pillanattal késöbb jobban let de most nem volt
idö magyarázkodni hisz a többiek még eszméletlenek voltak.
-Sesshomaru segíts valahogy Sangon és Mirokkun. Sesshomaru szonélkül odalépet a két
fiatalhoz és ébrezgetni kezdte öket.
Kagome Inuyashához rohant és magához ölelte.
-Szerelmem ébredj fel. mondta és megcsokolta.  
A félig szellem nemakarta elhinni hogy tényleg Kagome karjaiban van de ammikor megérezte
Kagome finom illatát magához szorította a lányt és boldogan halgatta a lány szívverését.
Sango és Miroku is nemsokára észhez tért. Pár apro karcoláson kívül semmi másbajuk nem
eset.
Mikor mindenki összeszedte magát megkeresték a 2 égköszilánkot amit Sahayoba találtak.Az
égkö kishiján már majdnem teljes volt. Kougábol és Kohakubol kel még elszedni az
égköszilánkokat. Csak volt 2 apro problléma illetv 3 Kouga nem adta oda nekik a szilánkokat...
Kohaku pedig nem lehetett tudni merre van arrol nem is beszélve ha kiveszik a hátábol a
szilánkot meghal a fiatal szellemirto. Kohakut akarták legelsönek megkeresni hisz örajta még
segíthetnek...